Egyesületünk elnöke, Bagi Fruzsina meglátogatta Denist, alább olvashatjátok az összefoglalóját a találkozásról:
"A mai Tanyás utunk egyik fő célpontja Denis volt. Denisről tudjuk, már majdnem 40 éve, hogy komisz, de ezen szeretnénk csiszolni, és leginkább felmérni azt, mennyire is komisz. Denis nem egyszerű, azt tudjuk. De igazából nem is bonyolult, csak jól kell hozzáállni és jól meg kéne találni azt a helyet, ahol ő egy gondmentes kutyává válhatna. Hogy mi a gond vele? A Tanyán az ő nagy aktivitásával ő nem tud mit kezdeni. De valójában más sem, mert sokkal, sokkal nagyobb lenne az igénye annál, mint amit naponta kaphat, sok más kutya mellett. Hogy mi még a gond? Az, hogy az első és legfontosabb, ráadásul a legelső és legkézenfekvőbb dolog, amit csinál, amint kennelből szabadul, hogy őrjöng. Ez nem csoda. Hozzátéve, a kutyák közel fele ezt csinálja, amikor egy kutyákkal ugató kennelsoron kell végigmenni. Ezek után Denis megtanulta, hogy ez a feszültségének levezetésének egy egészen jó módja, így egyre inkább őrjöng. És egyre hülyébbnek adja elő magát. Miközben nem az, de ezzel ássa maga alatt a gödröt és vágja azt a faágat, amin közben ül... Mondjuk azt, hogy hát adjuk örökbe ebből a felállásból... a hogyanis??? Szóval Denis jelenleg kissé önsorsrontó, mert adott helyzetben, az ő képességeivel nem tud jobbat kihozni magából. A helyzet pórázon is hasonló, de ezen sem nagyon lepődök meg, a póráz látszat bátorságot ad a kutyáknak, és a póráz végén remekül lehet látszatbalhézni, lényegében "következmények nélkül". És a következmény itt nem az, hogy felrúgják (siccc.....), mert az nem érdekli az ilyen kutyát. Hanem a következmény az, hogy ODA kell menni és TÉNYLEG balhéba állni. A pórázon és kerítés mögött acsarkodó kutyák tetemes része egészen pontosan tisztában van azzal, hogy ezt nem hagyják neki és hogy a póráz, kerítés megvédi őket attól, hogy tényleg meg kelljen mutatniuk, hogy ők mekkora nagy Janik és mekkora nagy legények a gáton. Denis pedig az elmúlt hónapokat azzal töltötte, hogy mindenkivel elhitette, hogy ő mekkora nagy legény a gáton. Én viszont gonosz vagyok. És szkeptikus. És bevallom, örökbe szeretném adni. Bár bevallom, ez nem könnyű az esetében. Mindenesetre az történt, hogy furmányos tervet eszeltem ki Denisnek, hogy megmutathassa legénységét - hozzátéve, járt nálam és futólag találkozott más kutyákkal, többek közt a már rom állapotban lévő Fortéval is, akit nem akart azonnal megölni. Szóval tervet eszeltem ki neki. Ez pedig a követező volt: Végy egy jó kutyát. Legyen stabil, magabiztos, atom barátságos, aki nem áll bele mindenáron konfliktusba. De nem lehet csak úgy elverni sem. Épp van itthon egy ilyenem, APOLLÓ. Így összeengedtem Denissel. Igaz, volt pár tiszteletkör... szájkosárral. De ahogy a videón látjátok, a végére eljutottunk addig, hogy két DOMINÁNS, fiatal, erős, azonos méretű kan kutya futkorászik együtt. Aktívan, labdázik, azaz van szikra a közegben. Van, lenne ok összecsattanni, akár vérre menni. Van egy pont, ahol ez felvetődik Denis fejében, egyben hozzáteszem, a videó teljesen nyers és vágatlan. De némi szóbeli veszekedéssel és az egymásról való letereléssel ez elkerülhető. Aki látott már verekedő kutyát tudja, ennyi nem elég, ha valamelyik tényleg azt akarná, vér folyjon. Szóval Denis ma jól vizsgázott kezelhetőségből. De akkor még mindig... mivan Denisszel??? Mit akarunk? Mit lehet? Denis nem való kezdő kutyásnak. Nagy aktivitása miatt kicsi gyerek mellé nem adnánk jó szívvel. Kajával és labdával is motiválható kicsit, ami odafigyelve és módszeres munkával jól fejleszthető lenne, ami az alapja lenne a nevelésének. Denis sportos gazdát akar. Kutyás rutinnal. Denis EMBERT akar, az EMBERÉT keresi, akire támaszkodhat és aki egyben tudja, hol vannak azok a másodperc töredékek, amikor épp fenéken kell billenteni. Denis azért leginkább egyedüli kutya lenne, de feltételekkel, kitartó ismerkedéssel a lentiek alapján nem merném azt mondani, kizárt, hogy ne legyen kétkutyás család tagja. Igaz, jobb lenne egyedül. Denissel a séták, a kezdeti nevelés egészen biztos, hogy eleinte nehéz lenne. Lásd fentebb, hiszen a póráz látszat biztonságot ad, ami által nem kell megmutatni, mekkora legény a gáton, elég 42 foggal pofázni róla. És ezt meg is teszi, ha megteheti. És itt jön be AZ EMBERE, akinek az a dolga, hogy elmagyarázza neki, hogy legény a gáton ő egyedül, mert ő az EMBER, a kutyák pedig nem. Denis nem feltétlen lenne jó egy városi kutyafuttatóba, mert túl sok infó érné és túl sok kutya, forgatag. Hozzátéve, egy ilyen kutyának az EMBERE megtalálása a legfontosabb, nem a környezet. Mégis, talán a vidéki nagy futások, szabadság, szerelem, amire ő vágyna, de leginkább arra az EMBERÉRE, aki azt látja benne, ami ő maga. Denis, a komisz, aki ennek ellenére nem akar rossz lenni. És még egy kicsit, talán, lehet, hogy reménykedik, hátha neki is lehet gazdája. És remélem, nem hiába reménykedik..."
|