Tegnap Minionnal is találkoztam.
Minion elsőre boldogan ugrált nekem, majd körbe is ugrált, majd rávettem, hogy álljon már meg kicsit, hagyja magát megfogni, pórázra rakni és menjünk már el egy körre. Sikerrel jártunk.
Félénk, kicsit csapongó kiscsaj, aki bátortalanul távolodott el a biztonságos kennelétől, a kutya társaságtól. Balázzsal pillanatok alatt megbarátkozott, anyukámmal szintén, de Emmától konkrétan frászt kapott, pedig csak annyit kérdezett normál hangerőn, hogy mitől fél a kutyus. Szerintem most látott életében először gyereket és nem tudta hová tenni. Bepisilt ijedtében, menekült, majd megállt és ugatott párat Emmára, majd megint pisilt és menekült. Sikerült addig oldani a helyzetet, hogy együtt mentünk vissza a bejáratig úgy, hogy Balázzsal közte és Emma között voltunk és nem esett már pánikba ekkor.
Örömmel rongyolt vissza a helyére, de aztán jött volna ki még velem egy körre. Sok bátorítás kell majd a kiscsajnak, de kedves, érdeklődő fakó orrú leányzó.