Zara kisasszony átköltözött hozzám.
Igazán egy fekete cukiság. Korának megfelelően fiatalos. A fürdést nagyon élvezte, a szárítást már nem annyira, de túlélte. Gyönyörű, fényes bundával mentünk haza.
Otthon simán birtokba vette a házat, szerencsére a különféle felületek nem zavarták.
A helyét örömmel megtalálta.
Imádja az embereket, mindenkihez menne simogatásért. Elé ül a páciensnek és ha nem érti, hogy ő mire vágyik, akkor 3-4 kéznyalogatással jelzi, hogy a kezeket kéri használni.
Szépen eszik és szinte bármit.
Sajnos van mit csiszolni a modorán. Imád tappancsolni és nyalakodni, amit én nem igazán veszek jó néven. Ezen kívül van egy kis szorongása, ha egyedül marad. Nem rombol, de amit elér, azt szívesen begyűjti az ágya elé. Olyan „rendre szoktató” típus, mindent el kell pakolni.
Ha otthon vagyunk, akkor hibátlanul, csendben elvan, csak néha jelenik meg mosolyogva, lesz valami esemény ?
Okos, jól tanítható kuty, a nevére szépen hallgat, így szombat este egy jól nevelt vizsla társaságában leakasztottam a pórázról. Gyönyörűen jött, ment, figyelt is rám, még be is lehetett hívni, az utcában már tudja, hol lakik.
Az autót még szokni kell, mert különben eddig mindig hányt egy kicsit a csomagtartóba. Lehet, máshol ülve nem hányna, mert szívesen mászna előbbre.
Szóval itt egy fiatal fekete csoda olyan gazdát keres, aki foglalkozik vele, kutyaiskola, közös séta, esetleg sport, mert nagyon is meghálálná.
helyén a kislány
széép