Maxi szintet lépett.
Tesztkutya vált belőle, amihez mindig ismernem kell egy kutyát valamennyire és persze megbízni benne, hogy egy szituációban úgy fog reagálni, ahogy azt nagyjából szeretném, de mindenesetre különleges gondra ne számítsak, illetve pláne ne ő okozza a feszkót.
Amikor nálunk kutyát keresnek mindig jön a kérdés, "és hogy jön ki kannal?" "És hogy jön ki szukával?" "És hogy jön ki gyerekkel?" "És hogy jön ki macskával?" És még sorolhatnám.
Ezekre igyekszünk választ adni. Tudásunk, tapasztalatunk szerint, de ha láthatóan kipróbálható egy helyzet (nyilván, ez problémás kutyát nem fogok a gyerekemmel összeereszteni), megtesszük, megfigyeljük az adott ebet.
Korábban mindig Forte volt az ügyeletes tesztkutya, mert tudtam, mit várjak tőle. De megöregedett. Egy hiperaktív, egy bunkó kutyát már nem eresztek rá, mert nem ez jár neki nyugdíjas éveire.
Utána Fido volt a tesztkutyám, hosszú hónapokon át. Ő zseniális, mondhatni bravúros volt! Nagyon bírtam ebben a szerepben... de hát már nem nálam lakik...
Dantét látni szerettem volna kutyatársaságban, mert ez fontos. Úgy döntöttem, itt az idő, hogy Maxi színre lépjen, fogtam őt és a mi Bodzánkat és összeeresztettem mindenkit mindenkivel. Maxi hozta, amit vártam tőle. Barátságosan, ámde magabiztosan csóvált meg nem hunyászkodva a másiknak, amivel közölte, ők jóban lehetnek, de ez mindenkin múlik. Ha a másik befeszült, ő is ezt tette, majd kioldotta a helyzetet, végül mindketten lelazultak és többet nem törődve a másikkal ő ment az útjára.
Innentől Dante kepesztett neki, hogy játszanak, de ő ehhez okos, rutinos és ki neki egy dante?
Maxi minden helyzetben nagyjából jól működik és csak azért "nagyjából", mert neki is tanulnia kell. De erre képes, ha megtalálja az emberét, aki megtanítja a világ dolgaira őt.