Sziasztok, végre sikerült bejelentkeznem a fórumra, hogy írjak egy pár sort Abbyről.
Először is egy nagy gratula, mindenkinek mindenhez amit tesztek. Nagyok vagytok!
Köszönöm a kommunikációt, ahogy "lezavartuk" Abby gazdásodását.
Ritának külön köszönet mindazért amit a bentlakó kutyáiért tesz ( tett), jelen esetben Abby szocializálódásáért.
Mi nagyon hirtelen döntöttünk Abby mellett, nem néztünk körbe, nem olvasgattunk utána, hogy milyen lesz egy befogadott kutyával az élet.
Ennek az volt az oka, hogy a tenyésztőnél vásárolt kutya is lehet beteg, születetten viselkedés zavaros, autista stb.
Minden kutya más természet, amin mi emberek ronthatunk vagy javíthatunk. Tehát nincs garancia semmire.
A kutyával való élet mindig egy zsákba macska... ( zsákban kutya) de ettől érdesekes a dolog.
Mi ezt eldöntöttük és így vállaltuk be Abbyt.
Abbyt azért választottuk mert fiatal szuka volt, komoly betegségtől mentes. ( Itt azt szeretném megjegyezni, hogy nem az ápolást nem vállaltuk, hanem itt Németországban az orvosi költségek határa a csillagos ég, sajnos néha pozitiv végeredmény nélkül. Amennyiben akkut esetről van szó, természetesen megyünk orvoshoz, azonban ha valami egyéb ráérőbb betegségről / kezelésről lesz szó, inkább a Magyar orvosokban bízunk. )
Nekünk bejött a fekete szín is, lehetett volna még barna is... de az nem volt készleten.
Tudtuk, hogy félős, tartózkodó.
Ami nekünk fontos volt, hogy ne ugasson feleslegessen, lehessen vele autózni, ne romboljon ( pl. ne egye meg a fa lépcsőt meg az ajtókat amíg nem vagyunk itthon.)
Ne ásson a kertben miután 5 km-t futott.
A november végi elhozatal azért volt szerencsés, mert tudtuk azt, hogy 2 hónapig napközben szinte nem lesz egyedül.
A beilleszkedés talán így könyebb lesz.
A 10 órás autó utat nagyon jól tűrte, nem volt egy hangja sem. Útközben a szünetekben elvégezte a dolgát.
Már jól indult a dolog.
Szimpatikus volt az is, hogy az ágyunk mellett aludt első éjjel.
Félt nagyon, de mi hagytunk neki egy elég nagy mozgásteret. Nem szorítottuk be sehova, sokat beszéltünk hozzá.
Miután kiválasztotta magának a kanapét, mi ültünk mellé simogatni. Pofátlanul belemásztunk a komfort zónájába. Minden nap egyre jobban.
Érdekes volt az, hogy bár kiváncsi volt arra, hogy ki jött haza, de nem csóvált.
Egy kutya aki nem akar szétesni a boldogságtól ha lát...
Egy kutya aki nem akart játszani...
Akit nem érdekel a labda... a kong...a csomó...a büdös zokni... semmi...
2 hónap kellett ahhoz, hogy érdekelje mi van az emeleten+1 hónap, hogy mi van a pincében.
Abbyt meg kell tanítanunk arra, hogy van olyan ember aki szereti a kutyát. A simogatás jó. Az orr és fül vakarás kellemes és be lehet közben csukni a szemeket.
Az emberi közelség és az összebújás nem fájdalmas.
3 hónap és pár nap eredménye:
Ugrál, dumál, bögdös "harapdál" és persze csóvál ha hazajövök.
Ha bemegyek abba a szobába ahol van, nekem háttal ülve is ! csóvál.
Össze tudom csomagolni a kanapén, harapdálhatom is ( sajnos ez egy rossz szokásom
), a puszi természetes.
Labdázik, Kongozik, büdös zoknizik, rossz polókat tép szét...
Jön megy mindenhol,
kivéve fürdőszobák. Emelet, pince, mindenhová magától.
Régen járörözött a lakásban éjjel. Kiment a konyhába inni, kaja után kutatni.
Mostanában végigalussza az éjjeleket.
Kutyaiskolában szocializálódik, ül fekszik -eddig is ment, ami nekünk fontos: a behívás -minden körülmény között.
Akadályokon mászkál, félig már megy a palló is.
Az
alagút azért még nem...
A házat őrzi aminek örülünk. De nem ugat feleslegesen.
És most jöjjenek a problémák, amire még nincsenek kiforrott ötleteink.
Alap elfoglaltsága, hogy nézi az ablakból a tájat. Egész nap lesen van. Amikor belefárad, átmegy a másik kanapéra, ahonnan nem lát és ott alszik.
Amennyiben feltűnik egy macska, akkor vége a nyugalomnak, akkor kő kövön nem marad.
Az ablakból már minden virágot és dekorációt elpakoltam, mert akkor minden röpül.
Tehát, valljuk be: egy született vadász és macska gyilkos.
Ehhez az is elég, hogy macska hangokat halljon.
Gyanítom, hogy őzre, rókára is menne. Remek vadász kutya lenne belőle, csak Ő magának vadászna, nem pedig a gazdinak.
Bár remek adottságaink lehetnének a napi órás sétáknak póráz nélkül, de nem merjük bevállalni.
A kertben van egy nagyobb rész, ahol el van engedve és labdázunk vele.
Sajnos rutinos szökő, soha nem láttam olyat, hogy a sarkokat kutatja, hogy hol lehet egy 40cm rés ahol hiányzik a kerítés.
Volt már olyan, hogy testtel oldalról megy neki a kerítésnek, hátha...
mindezt úgy, hogy éppen labdázunk, majd bekattan neki valami és uzsgyi...
Az is előfordult, hogy bár én védem a szökösávot, mégis megillant a kert egy másik végébe.
Az első időszakban sokat kergettük, mire sikerült befognunk.
Szóval vannak itt árnyoldalak is ...
Vannak olyan kerítés szakaszok, ahol csak a fejéig ér a kerítés, bár sűrű növényzet van előtte, többször elkaptuk már, amikor éppen azon mesterkedett, hogy...
Kb. 2 hete amikor már éppen be akartunk jönni a házba, -bizalmat szavazva neki szabadon közlekedett, pontosabban szabadon jött láb mellett, - utolós pillanatban meglépett még inni a tóból, ( mint akinek egyébként nincs vizestálja) majd nyílván egy macskanyomon elindúlva csak talált egy 25cm-es rést amiről mi se tudtunk és kijutott az utcára.
Na ott akkor azt hittük, hogy ennyi volt a kutyának.
Csodával határos módón nem tett meg még +1 métert előre és nem vasalta ki az autó ami éppen akkor jött.
Egyenest a bejárati kapuhoz ment ahol elkaptuk.
Szóval, egy tény... a vérében van a szökés.
Ez megmagyarázza a lekopott fogait. Biztos vagyok benne, hogy ki volt kötve valamikor valahol...
Azt jó lenne persze tudni, hogy akkor tanult meg szökni, vagy már eleve szökős volt, így került láncra.
Azóta bújom a "hogyan szoktassam le a kutyát a szökésről" című könyveket.
Jön a nyár és egyre többet leszünk a kertben.
Most már foltozzuk a kerítést és emeljük a szinteket. Gondolkodtunk azon is, hogy veszünk elektrolomos keritést. ( Nyakörvest)
Ugyanis ha bejön a kertbe egy macska és ő is kint van, nem lesz semmi ami őt megállítja.
Most kötök rá külön biztosítást, arra az esetre ha elütné egy autó. Ugyanis ebben az esetben mi leszünk a felelösek.
Lejelentem minden lehetséges állatadatbázisba, hogy legyen esélyünk megtalálni.
Nehezített pálya, hogy idegeneknek befoghatatlan..
Aztán megpróbáljuk 1 hónap múlva elengedni kint a tájban.
Egyszer ki kell próbálni. Egyszer bizalmat kell neki szavazni...
Sajnos úgy látom, hogy amikor szabadon van, elfelejti, hogy már tartozik valakikhez... Olyanokhoz akik Őt nagyon szeretik.
Olyanokhoz akik vigyázni szeretnének rá és visszavárják.
Persze örlődünk... akarjük örökre bezárni, mindig csak pórázra verni, támfalakat állítani ... vagy szeretnénk látni ahogy boldogan nevetve rohangál...
Megbízhatunk benne?
Tudom, hogy Ritánál el volt engedve... De ott csapat szellem volt. Annak mégis van egy másfajta összetartása még az ilyen szökős tyúkoknak is.
Szerintem 95%, hogy nem menne el...
De ott van bennem az az 5%...
És most éppen ezt próbálom legyőzni... és ebben nem segít se a kutyaiskola sem a könyv...
Ha van ötlet / tapasztalat, jöhet.
Tennék fel fotót, de nem jövök rá, hogy miként kell...