Fionka drágám első egész nálunk töltött napja nagy izgalmakkal volt tele.
Kezdődött azzal, hogy anyukám tegnap délután megérkezett hozzánk. Nagyon örült neki is, gondolkodás nélkül csóvált, riszált neki ezerrel, eszében sincs házat őrizni.
De így a kutyusok kiszorultak a konyhába és fürdőbe éjszakára, nehogy anyukám kapjon egyet közülük éjszaka az arcába.
Kicsit aggódtam, hogy egyből ennyire össze lesznek zárva egész éjszaka, de jelentem, semmi gond nem volt, végigaludták mindannyian az estét.
Bár Fionka nem volt annyira boldog, hogy el kell költöznie a kanapé mellől, Zsemle nyuszit is hátra kellett hagynia (most már nem izgatják picit sem a nyuszik, nyitott ketrecre sem rezdült a leányzó!).
A gyógyszereit először nem akarta bevenni, a kajájából is sikerült kiszednie mindig, de egy kis kefirrel megette a kezemből.
Alapvetően most már jelentem, hogy szobatiszta (tegnap egy baleset volt még), de már felismerem a jelzéseiből, hogy mennie kell, és ha jönnek vele a többiek, akkor megy ügyesen ki az udvarra a dolgát végezni. Abszolút lakáskutya, nem szívesen megy ki, de amúgy sem foglal sok helyet, nem túl nagy darab, térdig ér nekem (pedig én sem vagyok túl nagy...).
Amit még megtudtam róla: teljesen biztos, hogy korábban verték! Ha emelem a karomat labdával vagy bármivel, egyből menekül, hátrál gyorsan pár lépést, de ha eldobom már a labdát/botot/akármit, akkor gyorsan meggyőződik róla, hogy nem bántom, beköszön egy simire és indul az eldobott tárgy után, szépen kocogva. Pemzli is így kezdte, úgyhogy majd a segítségével terápiázzuk szegénykémet.
Rettentő hálás, le sem lehet vakarni! Folyamatosan jön és riszál, gyűjti mindezek ellenére a simiket.
Amitől még fél, az az ajtó (ha én is átlépek rajta, akkor ő is el mer mellette iszkolni, de) inkább kerüli, most már ha nem hirtelen nyitom, akkor nem ugrik hátra. Még a rácsok és vas kerítésektől húz nagyon elfele, de még kezelhető mértékben.
Viszont nem különösebben zavarja az autók zaja (Váci út mellett tesztelve), nem hatják meg az elhaladó buszok és kamionok sem, városi kutyának is ideális választás.
Pórázon elsőre nagyon csapongott, rángatott mindenfele, de elég hamar sikerült vele tisztázni, hogy ezt így nem szeretném, úgyhogy kezd ráérezni a szépen láb mellet sétálás ízére is.
Anyukám vezette egy darabon a végén, kérte, hogy írjam meg, hogy még egy béna mellett is szépen jön!
Szóval ő is sétált velünk reggel, ahol egyre jobban irigykedett a csajokra, hogy ők rohangálnak és játszanak egymással, már többször próbál ő is játékba kezdeni, de mindig kihátrál, sok még neki az én két impulzív lánykám.
De nagyon érdeklődik, főként a szabadban, Itthon inkább bevackolja magát.
Mivel neki most nem szabad rohannia, ugrálnia és egyéb ilyen túl aktív dolgokat csinálnia, nem is volt annyira bűntudatom, hogy nem engedem el a pórázról, ő is egész jól viselte. De bevallom, a séta végén elcsábultam, bűnbe estem.
Levettem róla is a mezőn a pórázt, eszében sem volt eltávolodni egy picit sem, anyukám mellől szinte feszítővassal kellett eltávolítani, csak a simogatás érdekli.
Pörgős kis kutyus, jönne velem mindenhova, de a legfontosabb neki, hogy valaki foglalkozzon vele, más nagyon nem érdekli hányattatott előélete ellenére sem. Lakásban szépen viselkedik, bár próbálkozott egy pár dolog elcsenésével, de mikor rászóltam, odaadta a kincset és többet eszében sem volt ellopni.
Még egy sztár fotó a végére:
(a lépcső szabásmintája NEM az ő munkája, a tettes nem is mutatkozik a művével egy képen!!!
)
Egész jó képeket csináltunk (többi a képtárban!!!) ma szerintem, de továbbra is fenntartom, hogy élőben ezerszer cukibb ez a kutya, hihetetlen jó lélek!!!!!!
És most már tényleg befejezem, csak még egy videó a vigyoriról sétán, jön egyből, ahogy hívom, és jól elvan az enyémekkel, íme a bizonyíték:
https://www.youtube.com/watch?v=hDIi1_p ... ata_playerTöbbet már tényleg nem regélek erről a cukorfalatról (persze úgysem bírom sokáig), várom a lelkes jelentkezőket érte!!!!