Ma több ügyben jártunk Csillával a Felicavetben. Az egyik ok Bodza volt.

A vizsgálóban, míg hallgattuk a hozzá tartozó "használati utasítást", Bodza érdeklődve körbejárt, megnézett mindent alaposan, majd mikor észre vette, hogy levágtam magam a földre, óvatosan odajött hozzám, és lelkes csóválással fogadta a simogatásokat. Köszönte, maradt mellettem így az instrukciók végéig.

A rendelőből kiindulva megilletődött, hogy most mi is van, de amint kiértünk, túl tette magát ezen és lelkesen szimatolt erre-arra. Aztán Bodza is szembesült a ténnyel, hogy brutális jégpáncél alakult ki mindenhol... Csúsztunk mindenfelé. Szegénykének a négy lába négy felé csúszott egyszerre, mi is estünk-keltünk, így a fényképezést nem erőltettük túl. Bodza amúgy sem értékeli különösebben a fotózást eddigi tapasztalataink alapján:


Itt épp egy helyben állva elkezdtem hátracsúszni... Így ezt felfüggesztettük...
Nagy nehezen eljutottunk a kocsiig, bepakoltuk Bodzát az új ágyikójába és a cókmókját is mellé:


A kocsiban egész szépen utazott, kicsit forgolódott, na meg a gáz-fék egymás utánját kicsit nehezen vette, de egész jól viselte. Mikor végre megérkeztünk, amint felnyitottam a csomagtartót, azonnal kiugrott magától, fordult kettőt és lelkesen csóvált.

Még ki sem pakoltunk a kocsiból, ő már el is tűnt az udvaron, hogy mindent alaposan megvizsgáljon. Leginkább a tyúkok hozták izgalomba, hamar meg is feledkezett arról, hogy sokat kell pihennie, meg hogy erőtlen kiskutya lenne.
Bízunk benne, hogy a meleg lakásban, kutyaágyban, családban megjön az étvágya is, hogy aztán tényleg teljes erőbedobással hajkurászhassa majd a szárnyasokat.

Több képre most nem futotta, mert így is borzasztó késésben voltam, Bodza meg nagyon elfoglalt volt a sok újdonság közepette, de megígértem neki, hogy nem kell sokat aludnia addig, hogy rendesen lencsevégre kapjam.
