Bonifáccal kapcsolatban vegyes híreink vannak... a körülmények, a történések, amik őt érték az elmúlt napokban, azok kimondhatatlanul rettenetesek.
A sérülése, a lábtörése menthetetlenné tette a lábát. A csuklóízületbe terjedt az egyik törés, a szalagja elszakadt, a csuklóját esetlegesen csak merevízületté téve lehetett volna megmenteni, ami viszont ebben az ízületben nem jó. A nyílt törése és a több napos kezeletlenség pedig nagyon nagyon rizikóssá tette az alkar törésének kezelését. Bár minden eszközzel azon voltunk, hogy megmentsük a lábát, nagyon sokat mérlegeltek az orvosok, rengeteget egyeztettünk, reménykedtünk, lélegzetvisszafojtva vártam az ortopéd specialista véleményét, de azt mondta, nem látja esélyét annak, hogy járóképes lábat faragjon Bonifácnak.
(Csak az értékeltetés érdekében... ennek megpróbálása azt jelentette volna, hogy a csuklóízületet kimerevítjük, ami nem jó. Továbbá úgynevezett fixateaur externával, azaz kívülről való mászókaszerű rögzítési móddal stabilizálják a törött csontjait. A fertőzésveszély fennállása miatt a csont közvetlen csavarozása, pláne gipszelése /ami egyébként sem működik állatnál/ nem lett volna lehetséges. Egy ilyen rögzítés kényelmetlen, a gyógyulás fáj, a gyógyulás sokáig tart és ahogy írtuk, jelen helyzetben nagyon nagyon kétesélyes volt, a fixateraurt tisztán, fertőzésmentesen kell tartani, miközben óvni a sérülésektől. Tehát ez folyamatos kórházi tartózkodást, rengeteg megalkuvást és sok-sok fájdalmat jelentett volna Bonifácnak. A kis eséllyel való gyógyulási lehetőség miatt, a szakorvosi ajánlás mellett így fájdalommal, de felvállaltuk az amputációt.)A jó hír (talán jelen esetben az egyetlen), hogy a műtétet követően Bonifác rohamos javulásnak indult. Érthető, hiszen a rettenetes fájdalma elmúlt. Tegnap találkoztam vele, ügyesen és teljesen gondmentesen közlekedik már most:
Természetesen - és ez nagyon fontos - a láb amputációt alapos mérlegelés előzte meg. Végigröntgeneztük minden ízületét, a másik elülső lábát épp úgy, mint a csípőjét. Hiszen ha három lábra kerül egy kutya, még fontosabb, hogy azok rendben legyenek. A jó hír (és ez már a második
), hogy Bonifác könyöke és csípője teljesen rendben van!
És akkor jöjjön az utolsó, szintén fájdalmas hír. Azt kell mondjam, nem lepődtem meg rajta. Már-már úgy vagyunk vele, hogy Karcag, Csongrád, Szarvas=szívférges kutya, így ha ez nem így van, akkor lepődünk meg kellemesen. Sajnos mindez Bonifácnál nem sikerült.
Szívférgesség tesztje pozitívnak bizonyult:
Így... miután túl lesz a sebgyógyuláson, megkapta az oltásait, akkor majd elkezdhetjük a szívférgesség kezelését.
Igen, gondolkodtunk, igen, mérlegeltünk, igen, sokba fog kerülni. Igen, a döntés nehéz. Bizonyára sokan megkérdezik, miért költünk erre, mások azt kérdeznék, miért nem? Tudjuk, nincs jó út, amíg felelősen (a kutya, támogatóink és örökbefogadóink) irányába el kell számolnunk és igyekszünk egyszerre, mindegyikőjüknek megfelelni, maximálisan jól ellátni a védenceinket és korrektül gazdálkodni is. Bonifác esetében azt láttuk helyesnek, hogy ezt meg kell próbálni. Bonifác természetét megismerve biztosíthatok mindenkit, hogy egy kivételes kutya, okos, intelligens és a vele történt sok fájdalom átélése után is végtelen hálával fordul a kétlábúak felé. Azt gondolom, megérdemli azt az esélyt, hogy segítsünk neki. Ezért szeretnélek Titeket arra kérni, segítsetek NEKI! Nekünk...
Egy csoki árával...
Egy doboz cigi árával...
Egy mozijegy árával...
1000-2000-5000 Ft-tal.
Össze kell szednünk rá a pénzt és ezt a kutyát érdemes megmenteni. Ígérem, van miért!