Sziasztok!
most, hogy sikeresen regisztráltunk, be is számolunk a kis hercegnővel történt eseményekről, van bőven mesélni valónk:
este, mikor érte mentünk nagyon örült nekünk, Pemzlit majdnem fel is borította,pedig elég masszív a csaj.
pár búcsú pillantás után vigyorogva, boldogan jött el velünk Sziszi királylány, csak az nem tetszett neki, ha lemaradt Pemzlitől.
Ezúton szeretnénk is megköszönni Krisztinek és egész családjának, hogy vigyáztak rá és ápolgatták míg érte nem mentünk, valamint az egész fajtamentésnek, hogy összevakarták, tatarozták a pici lányt!Köszönjük!!!!!!!Sziszit a pesti forgalom nem különösebben hatotta meg az első este, de azért nagy megkönnyebbülés volt számára mikor végre hazaértünk. szinte egyből el is foglalta Pemzli ágyát, hogy az mostantól az övé!
és még aznap este megmutatta nekünk is a "békapózban fekvő királylány" formációt, amit gyorsan meg is örökítettünk. (képeket este rakunk fel, mikor párom haza ér, én sajnos teljesen életképtelen vagyok a számítógépekkel...
) volt este még sorban ülés a lányoknál kis jutalom falatért, de a legnépszerűbb program a vacsora volt, Sziszi nagyon gyorsan elpusztította az adagját, szerencsére szombat estére már rájött, hogy rendszeresen kap enni,nem kell aggódnia, most már normál tempóban eszik.
este nem volt semmi gond, lefekvés előtt még egy gyors kör kertben és mint aki tudja,miért is kell kimenni,gyorsan elvégezte dolgát, és már rohant is vissza az ágyikójába.
Pemzli kicsit megsértődött, hogy az ágyacskájában valaki más alszik,ezért az első estét a fürdőszobába kivonulva töltötte.
Második este már közelebb, a konyhában, egyre beljebb araszolva alszik, megközelítve a betolakodót.
Szombat reggel nagyon vidáman ébredtünk, Sziszi majdnem felborított, mikor lemásztam a galériáról, Pemzli pedig úgy gondolta, itt az ideje, hogy megmutassa Sziszinek, ki az úr a háznál és reggel nem ugrálunk! amíg ők ezt "átbeszélték" én legalább megetethettem a nyuszikat, akikbe Sziszi szerelmes lett,Zsemle nevű fiú nyuszinknak ma is dúdolt egy szép dalt.
miután nem nagyon tudták a "ki a főnök vitát" túl gyorsan megtárgyalni és féltettük Sziszi csípőjét,nehogy baja legyen a nagy hancúrban, közöltem velük (és ezt párszor még el is kellett ismételni a napokban), hogy inkább én vagyok a főnök,úgyhogy nincs miért vitatkozni. mára ez már tisztázódott a kis lelkükben
ezek után kimentünk az erdő mellé a mezőre, a Dunához.Pemzli boldogan szaladgált, tipródtunk kicsit, de aztán egye fene,próba szerencse, levettük a pórázt Szisziről is. rengeteget szaglászott és folyton gombát akart enni (erről persze lebeszéltük), eszében sem volt lelépni. még mikor a Dunát megcélozta,akkor is vissza tudtuk hívni. persze ebben az is segített, hogy Pemzlit sem engedtük le, és Sziszi minden rezdülését és reakcióját követi barátnőjének.
a hosszú szőke haja kicsit barnás színeket öltött egy idő után és látszott rajta,hogy fárad, így én a leányzóval hazajöttem szépítkezni és pihenni, míg Pemzli még maradt kicsit a parton az apjával:) a királylány a szivacsos-fésűs-törölközős-szárítós tortúrát jobban viselte mint én! én folyton azon aggódtam, hogy a varrata vizes lesz vagy megszorítom valahol ahol nem kellene stb., de végül sikerrel jártunk.
miután a többiek is hazaértek, volt egy kis játék a lányok között, segítettek nekem főzni,aztán jött a szundi. Sziszi eléggé megviseltnek tűnt, még Pemzli gumicsontja sem hatotta meg, pedig Pem mindenképp szerette volna, ha egy kicsit huzigálja vele valaki. délután mentünk orvoshoz... itt kezdődtek a rosszabb hírek: Sziszi lázas volt, nagyon kemény volt a hasa és fájt is neki (ez már reggel is gyanús volt...). kapott pár szurit,amit farokcsóválással díjazott (míg Pemzli,aki csak dísznek jött,ijedten bújt be a vizsgálóban az asztal alá
), ki lett mosva, takarítva a füle (rengeteg mocsok jött ki belőle!), majd ott kellett hagynunk pár órára, mert infúziót kapott, amit szintén jól viselt, amíg rá nem jött, hogy otthagyjuk. a doktornő hashártyagyulladásra gyanakodott és még ki tudja mire... elég letargikus hangulatban jöttünk haza egy döbbent kuttyal,aki nem értette, hogy miért hagytuk ott az új barátját. este mentünk vissza a kis lányért, aki mikor meghallotta a hangunkat, majdnem fellökte a doktornőt és majdnem sikerült az infúziót is kitépnie.
gyorsan lekötötték róla és óriási örömmel vetette bele magát a karjainkba. míg mi távol voltunk, egész jól viselkedett,csak akkor sírt és ugatott meg tépte a ketrecet,ha nem simogatta valaki.
mondanom sem kell, mindenkit levett a lábáról a rendelőben
a varratait is kiszedték,meg se rezzent közben, csak arcon nyalt.
következő napra, vasárnapra kellett visszamennünk,vérvétel és további vizsgálatok, kezelések voltak kilátásban... nagyon örült,mikor haza értünk, mindkét lány kifeküdt egyből.
vasárnap reggel Sziszi csak kicsi pórázos sétát tett,nem értették a lányok,mikor szétváltunk.ekkor már nem tűnt annyira kókadtnak a virágszál, reménykedtünk,hogy talán jobban van. délután vissza a dokihoz, ekkor már egyedül mentem a lányokkal, az apjuknak dolgozni kellett menni. nem mondom,kicsit azért tartottam tőle (Sziszi 21kg volt szombaton, Pemzli 28, az együtt már 49kg, én meg 45 vagyok...) Sziszike most tanul sétálni, Pemzli pedig mivel kis korában verték és valószínűleg el is ütötték nem rendelkezik kötél idegekkel, a buszoktól pánikrohamot kap, a kutyátlan emberektől pedig eléggé tart. mindezek ellenére egyben odaértünk a rendelőbe, Sziszi teljesen szépen sétál, amíg Pemzli meg nem ijed,olyankor rettenetesen megindul, az a szerencse, hogy ilyenkor Pemzlit le tudom állítani, és ha ő leáll, akkor a királylány is. a villamosokkal nem szimpatizál, a gurulós bőröndöktől retteg.
Sziszit egy másik doktornéni is megvizsgálta, a hasa már nem volt annyira érzékeny és csak nagyon picit volt melegebb,mint kellene, jól reagált az szombati antibiotikumokra.
a biztonság kedvéért megcsináltattuk neki a vérvételt-laborvizsgálatot, tegnap mentünk vissza az eredményért a csajokkal, addig antibiotikumokat adtunk neki és probiotikumot. hétfőn, mikor haza értem a munkából, már rosszalkodott.
így kicsit bizakodva indultam el ismét a lányokkal az orvoshoz, ahol Sziszi mindenképp szeretett volna puszikkal meggyógyítani egy nagyon beteg cicust.
megígértem a csajoknak, hogy ha jó lesz a véreredmény,akkor végre hagyom őket egyet együtt játszani a szabadban, és boldogan jelentem, a doki után mentünk a szabadba játszani!
mindent amit csak lehetett megnéztek a laborban, egy kicsi gyulladástól eltekintve példás az eredménye így végre minden kötést leszedhettem a lábacskáiról és boldogan galoppozott hazafelé Pemzlivel. még 3nap antibiotikum, a füle miatt még egy kontroll a jövő héten, de amúgy rendben van már a leányzó!
valószínűleg valamilyen vírust szedett össze, nem csoda, amennyire csontsovány szegénykém.
remélem hamar összeszedi magát, eszik szépen, Pemzli pedig kicsit durcás, hogy többször kap enni,mint ő, de jutalomfalattal azért kis lehet békíteni őt is.
ma gyakoroltam vele az "elmegy otthonról a gazdi és ilyenkor hogy kell viselkedni" rituálét (ma szabadnapos vagyok szerencsére), ugyanis iszonyatos visításba, ugatásba kezdett, mikor elmentünk boltba vagy dolgozni. Pemzli sokat segít,nem érti mit vinnyog ez a szőke ha elmegyünk vagy megjövünk.
legutolsó próbámnál már csak 3-at nyüszögött és egyet vakkantott, úgyhogy haladunk.
ma reggel már ő is jött Pemzlivel és velem a partra,nagy volt a boldogság, rendes golden módjára az összes pocsolyát a sajátjának tekintette, bevédte Pemzlitől,engem is hívott be játszani mikor megpróbáltam kihalászni.
szerencsére hallgat rám annyira, hogy kijön,ha hívom, nem szeretnénk még beáztatni a sebeit (amik már nagyon szépek, szépen nő a szőre). találkozott Pemzli pár barátnőjével, akik lelkesen fogadták a bandában. ő még kicsit bizonytalan az ismeretlen kutyusok között, sokszor besorolt inkább mellém,vagy szimatolt. szeretett volna bemenni a Dunába, de simán le lehetett róla tiltani.
egy futóhoz oda akart menni ismerkedni, de mikor Pemzli megugatta (meg akarta fogni a futó és mint említettem fél az emberektől,ilyenkor megugatja őket és folytatná egész nap ha nem tiltanám le), hirtelen megtorpant, ugatott egyet majd gyorsan odajött mögém és jól elbújt.
ami még vicces, álmában ha fáradt,néha beszélget, most is épp Pemzli odament hozzá megnézni,hogy rendben van-e, mert nyünyögött.
ja és már van,hogy egymástól pár centire alszanak.
imádjuk a kislányt és ahogy nézem, ő is elég boldog, nagyon ragaszkodó,eszében nem volt a parton mással elmenni, folyamatosan csekkolt, hogy nem vesztem-e el.
most hirtelen "csak" ennyi jutott eszembe, ha minden jól megy akkor hamarosan lesznek fent képek is, hogy lássátok, milyen vidám és gyönyörű ez a rozoga tündérkirálylány!