|
Kedves Mindenki!
Néhány hete megírtam drága kis tacskónk „nekrológját” itt Nálatok a fórumunkban, de sajnos elveszett az éterben. Most már egy hete új kiskutyánk van, kölyök, és mielőtt még túlságosan betöltené a szívemben Buci királyfink helyét, még hamar nekiültem újra megírni: in memoriam Buci………….
Tacsikát /így is hívtuk, és még sok beceneve volt persze: Virág, Tündérlakó, Lakó Manó, Királyfínó, és még sok más…/ a pátyi úton találtuk 2005 őszén. Mindjárt – rutinosan – beszállt az autónkba, és hazavittük. Az autóúton bandukolt egyedül, nem jött mögötte, még a fasor mögött se gazdi, valószínű egy korábbi kocsiból tehették ki… Talán ő, szegénykém azt hitte, hogy visszajöttek érte? … Így hát a miénk lett… Hogy hogyan is lett teljes bizalmú, hűséges társunk, arról régebben írtam itt Nektek bőven….
Aztán két évvel később megérkezett hozzánk Siófoki Süti! /ez a neve, azért írtam nagybetűvel/ Hamar összeszoktak, és az akkoriban küldött képeink megmutatták, hogy milyen jól sikerült párost alkottak ők ketten! Egy fekete, egy fehér,/persze egyéb színekkel díszitve../, egy kicsi, egy nagy, egy fiú, egy lány…… Nemsokára elválaszthatatlanokká váltak! Mindent együtt csináltak. Együtt mentek portyázni a hátsó kertbe. Együtt ugatták kerítésszerte a lovakat, a rossz gyerekeket, a postást, a kinti kutyákat. Süti a nagy le-fel-rohangálásban is mindig megható bumfordisággal kerülgette ki a vehemens Bucit, és vigyázott testi épségére…. Együtt ettek. Nem morogtak egymásra. Tacsi volt evésnél a türelmetlenebb, - meg általában is – ő kapott előbb. Süti aranyosan várt, nem küzdött a nagyobb jogaiért. Lehet, hogy tisztelte Buciban, hogy ő a fiú… Evés után Sütike „elmosogatta” mindkettőjük edényét. Ezután mindig – ceremóniaszerűen - nagy hancúrozás következett. Ez elmaradhatatlan volt! Tele hassal birkózgattak, de hát ők ezt így szerették nagy elégedettségükben….. Néha Sütire rá kellett szólni, mert kicsit bevadult, de nem volt vészes….. Együtt jöttek sétálni a határba, ahol aztán nagyon nagy futások voltak….. Szóval mindent együtt. A képeken láttátok, együtt is aludtak, Tacsi párnának használta Süti finom meleg bundás hátacskáját…… Bucikánk időnként két lábra állt és úgy adott puszit Sütinek…. Nagyon szerette őt, sőt bele is szeretett, amiből persze voltak kisebb-nagyobb gubancok…Tisztogatta a fülét, a bundáját, nagyon meghatóan……Így telt el boldog négy évük, nekünk is sok sok örömet okozva….
Fontos még, Buci különleges képességekkel bírt a teniszlabdával kapcsolatban! Nem símán hozta-vitte, hanem szenvedélyesen szerette a labdát Ha megvolt, azzal kelt, azzal aludt, szájában hozta, vitte. Ha nem volt meg, izgatottan kereste, és ha mi is besegítettünk, nagyon hálás volt… Focizni lehetett vele. A passzolj szóra, -ha épp nem irigyelte tőlünk a labdáját, - akkor a fejecskéjével hozzánk irányította a lasztit. És várta a berúgást. Ugyanis kiváló érzékű kapus volt! Mozdulatainkból megérezte a labda útját és legtöbbször meg is fogta azt. Csak a Gazdi néhány extra csele tudta őt zavarba hozni….. Ha nem értünk rá, kicsit rámenősen igyekezett rávenni minket, hogy labdázzunk vele, sajnos ez nem mindig jött be. Ilyenkor nagyon felpörgette magát, izgatott volt, s az utóbbi egy két évben erre már saját megoldást dolgozott ki: önmagának passzolgatott tüneményes gyorsasággal és ügyességgel a két mellső lábával, s az így tovaguruló labdát üldözgette tovább… Igazi, tehetséges labdabolond volt! Bár még többet játszottunk volna vele, de hát azt hittük, hogy még sok időnk van!....Tacsikánk talán 9 éves lehetett, de a mozgása alapján szinte kölyköket meghazudtoló!
Buci igazi hűséges társ volt mindannyiunknak, bizalommal teli, boldog kutyus. A „szerelem „ lett a veszte, ahogy régebben írtam. Mindig nagyon féltettem őt emiatt az acsarkodás miatt a szomszéd, most már „gyilkosnak” mondható kannal. Csodák nincsenek. A betörésnél Buci megmaradt, a szomszéd kan első támadásából megmentették és kigyógyítottuk, a harmadik bajból nem tudtuk megmenteni. Még csak nem is hallottuk, hogy baj van….. Nagyon fáj miatta a szívünk. Sohasem felejtjük el….. Süti is 4. hónapja depis a történtek miatt, és a kis kutyussal is csak egy hét után most kezd felengedni…... Sziasztok, sziasztok, Marietta. .
|
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
