Retriever Rescue

Szia Nikki,

Sajnálom hogy se nem írtam, se nem hívtalak, persze hogy vannak mentségeim, de valójában csak nem tudom beosztani az időmet mert béna vagyok...
Már régóta csinálgatom a képeket hogy egyszer majd jól átküldöm, úgyhogy itt az első kísérlet, képek még a múlt télről.
Amúgy Mandy nagyon jól van, sokat szaladgál meg szaglászik (sznaglászik), ma is láttunk vele egy egész öz csordát, meg egy marha nagy szarvast velük, szerencséje volt Mandynek, mivel nem sokat járunk erdőbe. A nyáron megtanítottam labdát visszahozni úgy hogy oda is adja az ember kezébe, most próbálom betanítani hogy keresse meg a mobilom, már odáig jutottunk hogy néha megböki az orrával, ha odanyújtom neki:) Tudom kis lépések, de az ember probálkozik.
Amúgy nagyon jól szocializált kutyussá kezd válni - legalább is emberekre - nyár elején kicsit aggódtam hogy sokat lesz bezárva ha vendégeim lesznek, de nem volt semmi gond, nem ugatott (szinte) senkire, csomószor itthonhagytam vendégekkel, nem fél a tömegtől sem, tök jól lehet sétálni vele (persze csak póráz nélkül), néha még étterembe is beültünk vele, persze csak ismerős kiülős helyre, és úgy is oda kellett figyelni rá. Vizslákkal, labradorokkal, pitbullokkal továbbra sem nagyon jön ki, bár egy ismerős nőstény németjuhásszal képzeld el összeszokott - úgy ahogy - pedig ő még balhésabb mint Mandy. Már itthon lehet hagyni akár hosszabb időre is, akár egész napra, bár néha magányában rájön a szemét evés, úgyhogy azt jól el kell zárni. Na kb ennyi, majd még mesélek - ha gondolod - remélem Marcipán jól van, volt már azóta másik ideiglens kutyusotok?

Zsombi