Na kérem, így túl a második együtt töltött éjszakán, mesélek Bobbyról. Azért Bobby, mert egyrészt a gyepin a Bob nevet kapta (előtte meg a Csipke nevet, míg rá nem jöttek, hogy fiú
, volt ott egy kis képzavar), másrészt mert így is, hogy átmenetileg nem a legszebb látvány a bal szeme, jóképű fiú, mint a Dallasban.
(ezt Galla el is énekelte a Dallas feldolgozásában)Jaa, és harmadrészt ismerek egy másik Bobby goldent, aki szintén jó fej.
Az úgy volt, hogy Manó-gazdi Edinálva kimentünk megfotózni meg kicsit megismerni Bobbyt, meg egy labi kant a kméti gyepire. Aztán ott derült ki, hogy a goldent megtépték, és mikor megláttam a szemét, nem hagyhattam ott. Nekem most nem olyanok az életkörülményeim, hogy stabilan be tudjak vállalni egy ideiglenest, de most csak rövid időről - ahogy Fruzsi írta, gyakorlatilag tűzoltásról - van szó. Egyszerűen nem tudtam ott hagyni.
A szeméről többet nem írok, Fruzsi leírta a lényeget, rendbe fog jönni, és a szemgolyó nem sérült hál' istennek.
Bobby fiú nagyon jól van. Fiatal, doki szerint 2 év körül van, szerintem agyilag 6 hónapos
. Totál neveletlen, amikor nagyon happy, és ránézel, már fel is ágaskodik rád. Erről persze folyamatosan szoktatom le, azonnal hátat fordítok és no contact. El is megy a dolgára, nem hülye. Tanuljuk azt is, hogy le kéne ülni, ha akarunk valamit. Amikor csak őt viszem sétálni (dokihoz leginkább, az elég nagy séta, oda Zarát nem viszem), retriever pórázzal megyünk, és vannak már egészen jó pillanatai, mikor bal térdnél jön.
Bobby ölbekutya. Mármint, ha hagyja az ember. Tanuljuk, hogy nem akkor kap foglalkozást, amikor kiköveteli, hanem mikor én odahívom. És mivel van agya, nem is erőszakos. Ha nem foglalkozom vele, elvonul, lefekszik.
Édes nagy mackó, gyönyörű a szőre (Zarának soha az életben nem voltak ilyen zászlói), szép középarany, nagy fiús macifej. Pénteken, mikor hazavittük, megfürdettem, hát vót egy kis szaga, na. Megszeppenve tűrte, életében nem fürdethették. A frontján volt csak gond a szőrével, ott az egész rész vastag filcmócsingokban állt. Azokat levágtam. Szerettem volna egy kiállítási (nagyjából) nyírást neki, de egyedül képtelen vagyok, mert lefekszik, rámmászik, ölbemászik, összenyal, izeg-mozog, szerintem minimum 2 ember kellene, hogy fogja, 1 ember, meg aki nyírja.
Átfésülni persze sikerült.
Mikor elhoztuk, sajnos elfelejtették közölni, hogy a tökei helyén még ott a varrat. Aztán este, mikor épp a hasát vakargattam, láttam meg a drótot. Újra doki, varratok ki, egy helyen picit gyulladt neki, azt kék lukáccsal kenegetem, de nem is piszkálja. A szemét sem.
Labdás, nem kicsit... Játékos, nagyon érdeklődő mindenkivel, kutyákhoz is menne oda, de hát a szeme miatt még Zarával sem engedem játszani. Zara hál isten ezt felfogja, és nyugton a helyén marad, így aztán Bobby is lefekszik. Fürdetés után kiganéztam a lakást, és gondoltam bedobom a 'mély vízbe'. Zara mellett feküdt egy takarón. Én meg bekapcsoltam Vámpírt, és rájuk sem nézve porszívózni kezdtem. Először nagyon nézte, hogy ez most mi, aztán ránézett Zarára, figyelte a reakcióját. Mivel Zara csak feküdt, ő is lerakta a fejét. Okos kutya.
Leszámítva a szemecskéjét, remek állapotban van. Oké, kell majd képezni, mert nem volt gyerekszobája (vagyis inkább CSAK gyerekszobája volt
), de nagyon jó alapanyag ehhez. Egészséges, jó idegrendszerű (buszok-kamionok mennek el a zebra mellett, és nem érdekli, stb), nagyon kedves, olyan kedvesen nyüszögve-halkan dumálva-topogós, ember- és mindenközpontú.
A kakija alakul, már nem hasmenés, elég jól összeszedhető, kap a kajájára probiotikum port, simán benyalja. Kapott féreghajtót, ma-holnap rárakom a spot-ont.
Majd írok még, meg az a tervem, hogy - mivel bejöttünk a céghez kicsit dolgozni - kint az udvaron van hová kikötnöm (nem zárt az udvar), aztán próbálok róla még pár képet lőni.
Később jelentkezünk.
Így szundikálunk mi:
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
/ ,izmos erős felépitésü kutyus nincs rajta egy deka felesleg sem a fülei tiszták a téli bundáját most veszi kezelésbe egy kozmetikus úgy hogy holnapól csili-vili külsővel várjuk az Álomgazdit és a jó időt 
.A szemét sajnos jól elintézték a menhelyen 
,de Timi gondos kezelésének köszönhetően már most sokkal szebb és egyre javul, mi természetesen folytatjuk a kezelést és mivel egyébként teljesen egészséges kutyus szerintem hamar rendbe fog jönni.A csapatba hamar beilleszkedett az első puhatolózó morgások után most már mintha mindig is családtag lett volna,a nagyokat idézve 
fél óráig ki sem jöttek,de ettől sem jött meg a kedve a pancsoláshoz 
,de szerintem ez az összes Rerieverről elmondható.Két nap után ennyi amit hozzá tudok tenni Fruzsi és Timi által leirtakhoz.To be continued....... 
kosara volt.
, se egy zárt udvarunk, úgyhogy csak megkötve, szerencsétlenkedve tudom kültéren fotózni, sorry)
Nagyon csecse.
