Mexszel, Myrával, Marco-val és a tegnap esténkkel kapcsolatban még írnék egy kicsit.
Megtudtuk, hogy van egy szaporító, aki szabadulna az állományától, öt golden retrievert hirdetett meg, mint ingyen elvihetőt. Elkezdtünk gondolkodni: egyrészt, hova tegyünk ennyi kutyát, másrészt, hogy oldjuk meg az utaztatásukat majd további ellátásukat (pl. nagyon soványan számolva 5 kutya teljeskörű állatorvosi ellátása bőven 100-150.000 Ft felett van).
Kisakkoztunk 5 helyet, megbeszéltük, kivel lehetne egy körben elmenni öt kutyáért; amihez azt tudni kell, hogy Budapesttől 180 km-re délen voltak. Amikor kezdett minden összeállni, újabb egyeztetés történt korábbi tartóival, és kiderült, már csak három kutya van. Ez rögtön mindent átrendezett, és mindent sokkal "egyszerűbbé tett". Ugyanis a kezdeti terv az volt, Budapest-célállomás, majd Budapest utat tesszük meg, közben a kutyákat letesszük sorban, egy hétvégi napon. Mivel kiderült az, hogy "csak" három kutya keres gazdát, és ők is kijöttek egymással úgy döntöttem, még péntek este elmegyek értük, mivel még a kicsi Puntoba is beférnek, és pénteken úgyis Dunaföldvárról indulnék, ami kerek 100 km előnyt jelent! A helyeket is átvariáltuk, 5 kutya miatt Albertirsa felé is el kellett volna kanyarodnom, így viszont minden kutya Budaörs-Érd magasságába került elhelyezésre. Ez hatalmas könnyebbséget okozott mindenkinek (főleg nekem
)
Így péntek este az utolsó egyeztetést követően a szaporítóval elindultam, 1.5 óra múlva megérkeztem, kiválasztottuk a kutyákat, betettük az autóba őket, aláírtuk a lemondó nyilatkozatot, és irány haza.
A gyors intézkedés alatt sajnos kiderült, még mindig marad nála golden retriever, legalább 4 fiatalabb (1-2-3 éves kutyák, köztük Myra egy lánya is) növendék szuka, tehát bármennyire is hittük, hogy ő felhagy a szaporítással, ennek még nem jött el az ideje. Ami szomorú még, hogy távozásomkor egy 6-7 éves westie szukát adott volna még nekem (goldeneket kértem, azokat nem adott többet), de westie-t sajnos nem tudtam hova eltenni.
Este negyed 9-kor sikerült irányba állnom Budapest felé, talán 3/4 9 fele már az autópályán lehettem és 130 km-t átlagos 120-130-as tempóval sikerült is leküzdeni, így a kezdeti tervekhez képest kb. fél órás késést sikerült felhalmoznom összesen (tankolással, induláskor, stb.).
A tervezett találkozópontra mindenki eljött a maga kutyájáért, ami azt hiszem, hihetetlen szerencsésen és szervezetten sikerült, ugyanis négyen kb. 5 perces különbséggel érkeztünk meg. Kicsit még beszélgettünk, kutyáztunk, majd mindenki ment haza a saját kutyájával (én meg kutya nélkül
).
Én a kutyák lepakolása után még bő egy órát autózgattam hazáig, összeszámoltam, hogy kb. 350-400 km-t és 5 órát vezettem, utaztam, futkostam a reggel8-as kelés és 10 óra munka után, így az esti altatódalra se volt szükség. Bevallom... ma délelőtt 11-ig aludtam.
Most boldog vagyok, hogy mindhárom kutya jól van, mindegyikük hamarosan teljesen rendben lesz és az új gazdikat is elkezdhetjük keresni nekik.
Ez a történet talán kicsit hosszúra sikerül, de egyet szeretnék vele szemléltetni:
3 (vagy 5 vagy akárhány) kutya logisztikája nagyon komoly szervezést, komoly csapatmunkát és megbízható embereket igényel. Minden köszönetem annak a négy embernek és családjaiknak, akik vállalták a kutyákat, vállalták, hogy éjszaka 22 órakor egy CORA parkolóban találkozzunk (nem mellesleg sok-sok telefonbeszélgetés ellenére életünkben először), átvegyenek egy ismeretlen kutyát és a gondozásukra bízhatjuk őket. Köszönöm nekik, hogy segítették, és egyáltalán lehetővé tették a tegnapi napot!
Az egész retrievermentés nem működhetne, ha nem lennének megbízható ideiglenes befogadóink és segítőink, akikkel jó együtt dolgozni, akik néha bosszúságok mellett is, de örömmel vesznek részt azért a célért, amit kitűztünk magunknak.
Köszönjük nekik, és mindenkinek, akik így vagy úgy támogatják az árva golden és labrador retrievereket!