Mazsolával kapcsolatban vannak jó és rossz hírek.
A rossz hír, hogy úgy tűnik, Mazsola Lyme kóros. Tegnapelőtt egy gyors-tesztet csináltunk a véréből, ami pozitív lett.
Azt tudni kell, hogy a pozitív teszt lehet fals pozitív, tehát a teszt maga nem 100%-os biztonságú.
Most elkezdtük kezelni antibiotikummal, mivel a tünet + pozitív teszt együtt mindenképp figyelemreméltó.
A jó hír, hogy csináltunk neki egy teljes vérképet is, amin a magasabb fehérvérsejtszámon túl nem volt elváltozás. Azaz a mája, veséje jó, még a majdnem 3 hetes intenzív gyógyszeres kezelés ellenére sem tért ki a normál értékből.
Az is jó hír, hogy a füle szépen javul, ma már alig kellett váladékot kiszedni belőle.
Az is a jó hírek közé sorolható, hogy szinte már egyáltalán nem köhög. Néha köhint, de ma pl. már krákogni sem hallottam...
Továbbá jó hír, hogy ma elhagyta az állatkórházat!
Erről még mesélek...
Ma kiállították a számlát a 17 napos kezelésére, összesen 53.000 Ft-ot kell kifizetnünk, amely nagyon kedvezményes árnak számít (vérkép, Lyme teszt, ivartalanítás, napi tartásdíj, gyógyszerek, fogkőeltávolítás, röntgenek, stb.;a kezelési lapját címszavakban 3 nyomtatott oldalon keresztül írtam).
Mazsolára most legalább 1 hónapos antibiotikum kúra vár, amit immunerősítéssel, szükség esetén fájdalomcsillapítással kell kiegészíteni. Az első 2 heti gyógyszeradagját megvásároltam, ez 4000 Ft volt.
Emellett a lábát kenegetjük "lóbalzsammal", hogy ezzel is segítsük a gyógyulását.
Ha valaki hozzá tudna járulni ezekhez a költségekhez, nagyon nagyon megköszönnénk!!!
...és akkor Mazsola útja:
Mazsola mintakutya, és álomeb!!!
Sajnos a Puntó még beteg volt, ezért csak busszal tudtam Dunaföldvár és Budapest között közlekedni. Budapesten a Népligetnél vártak Anikóék, hogy átvegyék őt, de addig el kellett jutnunk.
Serzsutól kaptam kölcsön egy szájkosarat, amit kemény 2x1 percig viselt is a ZEB.
Már napközben elkezdtünk "gyakorolni", lépcsőzni, mert hát arra eddig nem volt szüksége. Mivel úgy tűnt, menni fog neki, hát belevágtunk az útba. (Nem mintha pont ezen múlott volna...
)
Néha kicsit (de tényleg nagyon kicsit) húzott a helyi séta során, egyébként szépen elsétáltunk a buszmegállóhoz. Ott szépen beállt velem a sorban és fel is szálltunk a buszra. A szűk és idegen helyen azért pici bizonytalanság tört rá a fellépéskor, de utána minden tétovaság elszállt.
Dunaújvárosban helyet váltottunk, ahol sokkal jobban el tudott terülni, ahol után 20 perc kellett neki, hogy elfeküdjön. Addig vigyázzban ülve követelte a simogatást folyamatosan.... ja, meg a csokimat, ami nagyon nagyon bejött neki! Történetesen mint egy koffeinfüggőnek, úgy csillant fel a szeme, amikor a csoki képbe került.
Innentől a másfél órás utat végigfeküdte, pihente.
Népligetnél szépen leszálltunk, mivel úgy sikerült, először ő ment ki a kis szűk közlekedő folyosóra a székek köézé így neki kellett "vezetnie", és a lefele vezető úton elöl mennie. Nem "tévedt el", nem pajtizott fent senkivel, nem tartotta fel a tömeget, hanem ahogy azt illik ment a lejárat felé.
Mivel Anikóékra várni kellett először bementünk a váróba, majd úgy döntöttem, a több mint negyed órás várakozást megpróbáljuk hasznosan eltölteni.
Levittem a metró aluljáróba... a buszmegálló fekete kövezete bizonytalanította kicsit el, de némi nógatás után már szépen jött lefele a lépcsőn. Utána nem volt gondja. A metró aluljáróban szépen közlekedett, szépen irányítható volt és szófogadó. A pékség után újra kezdte kapizsgálni a papírzacskó csörgésének értelmét.
Kajával úgy tűnik, tökéletesen motiválható.
Ezután leültünk egy üres padra... majd lesznek fotók is... de nem ma...
Mit neki forgalom, mit neki tömeg, semmi se tudta kizökkentei
(Persze a kövezetet kivéve, de azon pedig gyorsan túltette/teszi magát
)
Majd még a teszt csúcsaként felfele úgy döntöttem, liftezünk. Itt sem ért minket meglepetés, semmi gondja se volt (pedig ez üveglift
). Ezután megjött Anikó, így beszélgettünk kicsit, átadtam a gyógyszereit, Mazsi oltási könyvét, stb. Mazsi eme időt azzal töltötte, hogy talált 3 embert, akiknél az a bűvös zacskó volt, amiből őőőőők ettek.
Kicsit ciki volt, hogy Anikó és én is a gyógyszerek mikéntjére figyelt, miközben a kutya centiről centire egyre közelebb csúszott legújabb barátaihoz, akiknél a papírzacskó volt... volt egy pillanat, amikor már már az egyikük ölében volt, de talán még előtte sikerült kicsit arrébb tessékelnünk, nehogy még külön megkérjenek, ugyan vigyük már arrébb a kutyát...
(Bár amilyen sovány Mazsola elég hitelesen tudta előadni az éhező kutyát...)
Szóval Mazsola utazott, vizsgázott:
Jelesre városi sétából
Jelesre buszon utazásból
Jelesre forgalomban való közlekedésből tömegben
Jelesre zárt térben közlekedésről
Jelesre alkalmazkodóképességből, kedvességből, simulékonyságból és helyzetfelismerésből
Mazsola időközben megérkezett Győr mellé, Tápra, Tódi lesz a pajtása, amíg gazdára nem lel. Innentől Anikó számol be róla.
Most már "csak" a teljes gyógyulás vár rá (ami még idő, munka, pénz és energia lesz), és az ÁLOMGAZDI, aki ÁLOMKUTYÁRA vágyik!
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
