Dézi kapcsán egy érdekes sztori tegnap estéről:
Először utaztunk vele a metrón (M3). Rögtön jöttek is a kalauzok, jó, hogy két jegyet lyukasztottam, így nem büntették meg...

Az odaúton folyamatosan le akarta szedni a szájkosarat magáról, a 11 megálló alatt legalább 30-35 kísérletet kellett elhárítanom. A visszaútra viszont megtanulta, hogy a szájkosár nem marad örökre rajta, a gazdi leveszi, amint lehetséges, így a hazaúton már csak 2x kellett megakadályozni, hogy levegye a szájkosarat - szépen nyugodtan ült a szerelvényen a 20 perces út során.
Dézi villámgyorsan tanul, jó szándékkal - a behívást is egyre jobban tudja, a futtatóban a jutifalatért már 30-40 méterről is száguld felém. Szépen hallgat a nevére, kajával jól trenírozható. Jövő hétfőn megyünk majd az első szurira a szívférgesség kezelésének második fázisában. Szurkoljatok neki, hogy minden jól alakuljon. Az injekció után jön majd az ilyenkor szokásos szigorú kennelnyugalom, így az azt követő időszak kicsit csendesebb/nyugodtabb lesz...