Panka gyönyörűséges, kedves, okos kis golden kölyök.
Játékos, alkalmazkodó és jó kutya.
Panka vak. Panka így élte eddigi életét is és fogja leélni a hátralévőt. Ez sok embert megrémiszthet, amit részben megértünk. Azonban gyakorlati tapasztalat, hogy egy vak kutyával az együttélés épp annyira lehetséges, mint egy látóval. Szükség van alkalmazkodásra, odafigyelésre, tudni kell, hogy mire képes egy vak kutya (bármire!), tisztában kell vele lenni, hogy mi vagyunk az ő szeme is, és eszerint kell vele sétálni, közlekedni.
De egy vak kutya zseniális dolgokra képes, amit aki nem figyeli meg ezeket a kutyákat, sosem tapasztalhat. A látásuk ugyan kiesik... de hallanak, szagolnak, tapintanak. Tudják, hol van talajváltás, hol van fű, beton, vagy épp fém aknafedél és ez mind információ nekik. Hallják a forgalmat, hallják a gazdi lábainak lépteit és tényleg, a szó legszorosabb értelében követi azokat, és a sarkunkban, oldalunkon járva, a nyomunkban van, a legnagyobb boldogsággal és természetességgel. Szagolnak, a szél mozgását, a vadakat, a vizet, a világot. És ebből mindent elraktároznak, eligazodnak a lakásban, utcán, bárhol.
Egy vak kutya nehézkesnek tűnik, tűnhet, ami kétségtelen. De gyakorlati vak-kutya gazdiként azt kell mondjam, mindez egy csoda.
Évekkel ezelőtt egy mentet, vak labrador élt velem 1 évig. Sétált városban pórázon és póráz nélkül, úszott vízben a többi kutya után, futott buckás terepen, majd új gazdájával tömegközlekedett és élte világát.
Most egy vak pincsim van, aki póráz nélkül sétál, bármilyen terepen, a világot bejártuk, önérzete, gondolatai vannak, vakon ugrik fel a kanapéra, számolja ki, mi a lehető legjobb neki és érvényesíti minden érdekét. Megállta a helyét egyetemi oktatás ideje alatt és ezzel együtt a nagyvárosban közlekedve, sok-sok km-en át.
A vak kutya egy csoda, de olyan csoda, amit végig kell gondolni, fel kell rá készülni, hogy átélhessük ezt.
Ha valaki ezt szeretné, most megteheti, mert itt van nekünk Panka, aki gazdát keres.