Jeffry tegnap meghalt.
Sok-sok minden történt az életünkben, az életében, amióta velünk volt, március közepe óta...
Mindig is rettegő kutya volt, érkezésekor kéziféket behúzva pörgött és ürített bélsarat a pórázon, közben krokodilként pörögve azon.
Elláttuk, kivizsgáltuk, megkapott mindent. Elkezdtük kezelni a szívférgességét gyógyszeresen. Ezzel egy időben a Tanyára költözhetett, ahol foglalkoztak vele. Viszont az ő félelmeinek ez kevés volt, módszeres foglalkozást, viselkedésterápiát, nyugodt körülményeket kívánt.
Az ott töltött ideje alatt áteset a szívférgesség kezelésén Immiticide-vel, amitől azt reméltük, legalább egy betegségét, egy problémáját kiiktatjuk, ezáltal nagyobb esélye lesz örökbefogadásra. Viszont az Immiticide után 10-12 nappal kórházba került, véres vizelete volt, minden meg lett vizsgálva nála, de semmi okot nem találtak. Végül tüneti kezelésre elmúlt.
A második kör Immiticide után kb 2 héttel hozzám költözött, abban bízva, hogy egy nyugodtabb hely, fókuszált figyelem segít, hogy kibontakozzon... de nem... erről később...
Miután hozzám került, 1 napra újra véres vizelet jelentkezett nála, ahogy korábban. Ezt újra kezeltük tünetileg, s elmúlt.
Foglalkoztunk vele. De... pórázra tenni nem lehetett. A kertbe kivinni nem lehetett. Odakint dolgát végezni nem volt hajlandó. Minden aktivitása annyi volt, hogy a sarokban gubbasztott, és ha senki se volt ott, akkor körbenézett, befalta a kitett kaját, adott esetben lepisilte-lekakilta a teljes nagy szobában, kényelmesen kihelyezett fekhelyét (módszeresen a fekhelyét), és gubbasztott tovább ugyanabban a sarokban. Az elején voltak illúzióim... amikor jött-ment, ismerkedett, bejárta a rendelőt, igaz, annak is egy tetemes része arra irányult, hogy a legsötétebb zugokat és vackokat megtalálja. Így operáltam ki raktárpolc alól, raktársarokból és hasonló meglepő helyekről... Elvette az eledelt.
Aztán újra beteg lett. Egy nap azt láttuk, hogy a körülötte frissen felmosott padlón vércseppek vannak. Friss vércseppek. Körbenéztük, az orra vérzett. Vizsgáltuk, kezeltük. Elmúlt.
Jeffry visszaesett lelkileg. Amit előtte elértünk, azt a kukába dobhattam és kezdhettük elölről. Sőt, sokkal visszaesettebb állapotból, szóval nem is a nulláról, hanem közel minusz egyről.
Erre megint rááldoztunk 2 hetet. Itt már nem csak a Zylkenet és más szorongásoldós, gyógynövényes csodabogyókat kapott, hanem konkrétan xanaxot. Napi 2-3x, 2(-3) szem adagban... Az eredmény semmi. Nem kommunikál, nem áll szóba, nem fejleszthető adott pillanatban és idő alatt. És Jeffry megállás nélkül rettegett. Ha valaki látott már mentális fájdalommal az arcán, a testén, a kifejezéseiben kutyát, akkor azt szorozza meg legalább tízzel és Jeffry abban az állapotban volt. Folyamatosan. (A szoba, amiben szabadon járt-kelt bekamerázott, szóval sokszor néztem rá kamerán át is, hogy egyedül, emberi jelenlét nélkül mit csinál, hogy viselkedik.)
Hétfőn megrendeltem neki egy újabb csodabogyót, a Sileot, ami kifejezetten állatgyógyászati, kifejezetten szorongásra való, a forgalmazó szerint a tanulási folyamatokat is elősegíti, miközben jól oldja a szorongás. Az eredményünk: semmi. Jeffryt ki lehetett rimánkodni a helyéről, majd a váróban (ahol nincs gubbasztós helye), pánikszerűen futkosott felalá, semmire se figyelve, kezét-lábát törve kétségbeesésében.
Mindez a viselkedése... amiről tudtuk, hogy drámai. Amiben egyedül maradtunk, mert nem volt ideiglenes befogadó, aki vállalta volna őt és a rehabilitációjában hetek-hónapok beleáldozásával esetleg segített volna.
Viszont mindeközben újra válságos állapotba került egészségileg. Újra eleredt az orra vére, kitartóbban, erősebben, mint azelőtt. Sokkal rosszabbul is érezte magát, mint a korábbi állapotoknál, természetét, az érintésekhez, állatorvosi beavatkozásokhoz való viszonyát pedig már ismertük az együtt töltött majdnem fél év nyomán. Így nagyon nagyon fájó szívvel végül úgy döntöttünk, nem kínozzuk őt. Nem tartjuk egy olyan világban, ahol csak a betegséggel szembesül, és ahol számára olyan félelmek, veszélyes, stresszes, és minden napon drámainak megélt állapotok vannak.
Jeffry szervileg, testileg, lelkileg is szenvedett. Elengedtük. Elaltattam. És iszonyatosan sajnálom, mert a sors mérhetetlen kegyetlenséggel bánt el vele.