Herkules gazdája írta, vagy nem, hanem maga Herkules:
Hercules vagyok, 1 hete költözhettem végre gazdihoz. Sűrű egy hét volt ez,nem hittem hogy ilyen melós dolog gazdis kutyának lenni... Először is elvitt a Gazdi fürdeni (fúúúj), aztán mindenféle szabályokat kell megtanulom, mint üljek le vacsi előtt, adjak pacsit, és amit a legkevésbé értek: a kapukon nem szabad kirohannom - olyankor nagyon kiabál a Gazdi és amikor elkap visszarángat a kertbe és nagyon csúnyán néz rám (na attól a nézéstől a földbe süllyedek). Persze jó dolgok is történtek! Kaptam egy nyakörvet egy csodaszép bilétával, így már mindenki láthatja, hogy gazdis kutya vagyok! És mindennap izgis új helyekre megyünk sétálni. A környéken kezdtük, aztán jártunk valami vízparton (na az fura egy hely volt), voltunk a kaja mennyországban, és voltunk egy lakásban a Mamánál (kedves hölgy volt, csak az a baj, hogy egy zörgős-mozgó doboz visz hozzá), ja és egyik nap mentem "dolgozni" - furcsák az emberek,minek mennek egy másik helyre amikor ott is ugyanúgy egy doboz előtt ülnek... Rengeteg kedves ember volt ott és mindenki sokat simizett, szóval ha a Gazdi boldog ettől üsse kavics megyek vele máskor is "dolgozni". A szomszédban lakik Alex, aki mára már jó barátom lett. Ma reggel is együtt mentünk sétálni. A gazdija elutazott a hétvégére és az én Gazdim vigyáz most rá is. Kedves fickó, de azért figyelnem kell, nehogy elszeresse a Gazdit A lábam még fájdogál. Gazdi mindennap masszírozza, és a rövid séták érzem, hogy jót tesznek neki, erősítik. Tegnap egy kedves Doktor Bácsi megnézte lábamat és azt mondta, hogy a törés szépen begyógyult, pár hét múlva kiveszi belőle a csavarokat (szuper, újabb kórház...) De Gazdi azt mondja, ne aggódjak, fogok én még futni a többi kutyával. Nagyon várom már! Most megyek hűsölni a kutyaházba (képzeljétek még az is van, puha párnával), mert kezd nagyon meleg lenni. Remélem minden kutyusnak legalább ilyen jó helyet talál az RR!
|