|
Rico a Dunakeszi Kutyavarázsban töltötte ideiglenes életét.
Ez azonban nem sokáig tartott, mert egy család nagyon beleszeretett, és már boldogságos gazdás életét éli.
Íme a gazdik köszönő levelének részlete:
Először is nagy-nagy köszönet ... a mi gyönyörű egy éves fekete labrador kölykünkért, Ricoért.
Eredetileg kölyköt szerettünk volna vásárolni tenyésztőtől, "majd valamikor tavasszal". De az élet úgy hozta, hogy feleségem főnöke mutatott egy képet Ricoról, aki a Retriever Rescue jóvoltából megmenekült hányatott sorsa elől és egy ideiglenes befogadónál várta végleges gazdiját.
Rico olyan szép és olyan szeretni való, hogy szinte azonnal beleszerettünk. Kitöltöttük a kérdőívet, beszéltünk Emesével és Szombaton meglátogattuk őt a Kutyavarázsban. A helyzet még "durvább" lett és azóta is csak "durvul".
Ott helyben elhatároztuk, hogy ő velünk lesz, amíg csak tudunk róla gondoskodni. Nem voltunk felkészülve, hogy elhozzuk, bár az alap cuccokat már előre megvettük.
A Kutyavarázsban elláttak bennünket - rettenetesen kezdőket - jó tanácsokkal, kaptunk egy kis hamit is Riconak, szóval irány az új kaland. Bár nagyon aggódtam, hogy ilyen kevés gyakorlattal, ennyire kezdőként hogyan leszünk jó gazdája, de ha mindent tudunk előre, akkor hol a kaland, a meglepi?
A hátsó ülésre tessékeltük be, feleségem Erika ott ült mellette. Rico elaludt és hazáig fel sem ébredt a 40 perces út alatt. Félve szaglászta körbe a házat, kívül-belül, de végül megbarátkozott a kutyaággyal is, amit neki vettünk, pedig eleinte nem is érdekelte. Már első este benne aludt, de mivel mindenhová követ bennünket, így velünk alszik a szobánkban.
Hihetetlenül ragaszkodó, telis-tele van szeretettel, igazi nagyon jó kutya ő. Gyerek még nagyon, a nevét sem tudta szombaton, de ma már hallgat rá. Magunkhoz tudjuk hívni, tudja hogyan kell a kis ágyába menni, amikor a helyére küldjük, és nagyon szépen ül a juti falatért. Egészen elképesztően ragaszkodó, de nekem sokszor az az érzésem, hogy sokkal okosabb, mint amilyennek látszik és értékelni tudja milyen egy meleg házban aludni a rideg kennel helyett, szó szerint az az érzésünk, hogy HÁLÁS.
A nulladik pillanattól szobatiszta, ahová nem hívtuk be szobákba, be sem megy, hiába van nyitva az ajtó. Megáll a fürdőszoba küszöbnél és semmiképpen sem megy be, pedig Anya ott van és ő a kedvenc. "Apát csak azért tartom, hogy adjon enni és vigyázzon rám, amíg Anya nincs itthon".
A konyhapultra csak egyszer próbált felkapaszkodni, de rászóltunk, azóta sem csinálja, csak nyújtogatja a nyakát és szaglászik, minden érdekli.
Sokan nem szeretik, hogyha a kutya mindig láb alatt van, de valahogy nekünk ez pont jó. Szeretem, hogy ott van velem a konyhában, amikor főzőcskézek. Néha csak úgy odajön és az orrát betúrja az ölünkbe, a kezünkbe.
Az udvarban is simán egyedül tudjuk hagyni, amikor el kell mennünk itthonról. Nem rág szét semmit, nem ásott lyukat sehová, semmi rosszat nem tett. Egy tündéri jó kutya, egy szeretet gombóc.
El sem tudjuk képzelni az életünket most már Rico nélkül.
KÖSZÖNJÜK!
|
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
