Bailey beköltözött hozzánk pár napja. Az egy órás autózást csendben viselte , annál nehezebben az ivartalanítás utáni „ lámpabúrát” . Rettentően zavarta izgága volt tőle,
de már annyira megbarátkozott a kötelező kiegészítőjével, hogy hívásra magától belebújik.
A lakásban jól viselkedik, szobatiszta , éjszaka alszik, pikk-pakk megértette , hogy az emelet és a kanapé nálunk tabu.
Bailey naggggyon szép,
simikunyera, néha lépni nem lehet tőle , mert a lábam elé ülve vigyorogva várja a simogatást és a hasvakarást. Nehéz ellenállni.
A saját lány kutyával jól kijön, viszont ha kajáról van szó, hangjával nyomatékosítva elveszi azt fajtatársától, de ezen már dolgozunk.
A labda, kötél, játék nem köti le hosszabb ideig, de sétálni annál inkább szeret. A kutyagolás mintaképe lehetne, annyira ügyesen, laza pórázon nézelődik, szimatol. A séta közben látott, halott kutyákkal nem beszélget, a macskákra sem mozdul rá, hogy esetleg jó lenne megkergetni. Napközben az udvaron van, a szomszédok szerint visszafogott, nem ugat . Hazaérkezésünkkor kitörő örömmel fogad bennünket, aminek az energiaszintje két kutyának is elég lenne, de ezt tanuljuk csökkenteni, mert ő egy tudásra, szeretetre szomjas édespofa nagy KAMASZ.