Oszkár pár napja hozzánk cuccolt, hogy kicsit összeszedje magát, jobban megismerhessük, bátorítsuk, nevelhessük, hogy aztán tényleg rátalálhasson az álomgazdi.
Oszit totál nullkilométeresen kaptuk meg, pórázon ide-oda, többi kutyával mérhetetlenül pofátlanul, keresztül mindenen akár a pörgés, akár rettegés miatt. Laposkúszásban közlekedett csak, nem figyelt az emberre, ha felé nyúltunk, lelapult vagy menekült. Teljes természetességgel zúdította rá a "vízesést" a konyhánk falára (nem voltam boldog...), szagolt fel mindenre, ment volna fel bárhova. Kb mint Maugli a nagyvárosban... Nos, ez volt kedden. Azóta eltelt 3 nap, ami alatt Oszkárral a fél világ megfordult.
Oszi szobatiszta, a lakásban egyszer kellett elmondani minden próbálkozásánál, hogy lehet vagy sem, azóta hibátlanul tartja. Nem pakol, nem rongál, akkor sem, ha egyedül van hagyva. Pórázon már vállalható, érti a korrigálást, nem tépi ki tőből a pörgése a karomat, és rövid pórázon meg már tudja, hogy láb mellett kell jönnie, ilyenkor nem szimatolhat. Egyébként minden érdekli. Minden. Nem fél az új tárgyaktól, zajoktól. Csak az embertől... De ezen dolgozunk.
A nevét megtanulta, nagyon figyel, behívható.
Emmával megbeszéltem az érkezésekor, hogy ugyanúgy, ahogy Gaianál, Oszinál is türelmesnek kell lenni, nem szabad futni utána, nem nyüstöljük, ha elvonul, békén hagyjuk, stb. Rutinosan kezeli a helyzetet, annyira, hogy Oszkár egy életre szóló barátságot kötött vele.
Örömmel fogadja a simogatását, ha Emma kezében van a póráza, akkor nem csak nálam, hanem nála is becsekkol, ha megfeszül, vagy szólok. Közel akar lenni, nem zavarja a hangosabb gyerek csipogás sem, lelkesen asszisztál, kíváncsiskodik.
Akkora barátok lettek, hogy simán bement ma Emma (és Gaia) után a kuckóba is boltosat játszani.
Lelkes tanuló. Ma konyhai kisegítőnek tanult.
Mára már nem pofátlankodik a sajátokkal és ma megtanult játszani is a többiekkel.
Tud már kergetőzni, ráadásul ma este Pemzli birkózni is elkezdte megtanítani.
Persze, most is könnyen hasra vágja magát, lapos kúszik, menekül, de már rengeteget bátorodott, egyre kevesebbszer választja ezeket a reakciókat arra, ha valaki felé nyúl, vagy hozzászól.
A nyakán a seb nagyon szépen gyógyul, már csak egy rózsaszín csík látszik.
Zárásul egy vidám és tipikus Oszkár vigyor.