Melvint korábban az egyesület Mezőkovácsházáról mentette. Volt szerencsém elsőként találkozni vele, mert a fuvaros hozzánk hozta. Akkor 1,5 napot töltött velünk.
Látszott, hogy kemény és zord előélete lehetett, mert mindentől és mindenkitől nagyon félt. Akkor megfürdettük
és szeretgettük , majd bekerült a kórházba, ahol kivizsgálták és ivartalanították.
Aztán még egyszer olyan szerencse ért minket, hogy Melvin újra hozzánk kerülhetett. Igazi megismerése most kezdődött.
Kedden este hoztuk el a kórházból.
Az autóban az utat nagyon jól viselte (az autóban korábban is nagyon jól viselkedett, nyugis, bírja az utazást)
A tapasztalat az volt, hogy a nagyon félős, de férfiak irányában még extra félelmet tanusított. Ennek ellenére engem újra és a férjemet most azonnal elfogadta. Igazi pusziosztó volt. A falkánkba simán beilleszkedett, ami még a RR Topi/Roziból és a saját kutyánkból , Liliből áll.
2 napig egész jól meg voltuk, persze azért bizonyos helyzetekben, hangoknál még ijedős volt, de jónak volt mondható a helyzet. Erre jött egy 7 éves gyermek. (Férjem kisfia 2 hetente hétvégén velünk van. ) egyértelműen látszott, hogy a gyerekektől még mindig tart. Marcival is megtartotta a 3 lépés távolságot. A hétvége alatt elvoltak egymás mellett, néha engedte, hogy Marci megsimogassa, de ha lehetett inkább elkerülte, főleg, ha labdázott, vagy ha a trambulinban ugrált.
Erre jött az újabb csavar, szombaton hazaértek a nyaralásból édesanyám és a nevelőapám. Na Melvin újra laposkúszásban közlekedett, vagy éppen elbúljt a helyén. Vasárnap estére már javult a helyzet, érdeklődött, de azért inkább még mindig tartotta a távolságot. Főleg nevelőapámtól tartott… már-már eljutottunk odáig, hogy nem menekült előle, de akkor megszólalt és a hangjától , mégis elmenekült.
Alapvetően, akit elfogad, azzal egy nagyon kedves, hízelgős, nyalakodós, pusziosztó. A többiekkel inkább átmenetileg távolságtartó.
A falkánk tagjaival, Lilivel és Rozival jó a viszonya. A kép magáért beszél.
Emellett van két cicánk is… Melvin néha érdeklődő irányukba, de alapvetően elvan mellettük. Ahogy azt a videó is mutatja.
Folyamatos foglalkozással, szeretettel és türelemmel próbáljuk kezelni a félénkségét.
Az biztos, hogy nagyon sok dolgot kell még tanulnia…. elsősorban, hogy hogyan kell bízni az emberekben, de emellett az alapvető vezényszavakat, viselkedési normákat is.
Természetesen mi rajta vagyunk ezen a tanulási folyamaton. Szuper lenne, ha ezt egy igazán megértő és türelmes, álomgazdi tudná befejezni