Roxyval először február közepén találkoztam…akkor a Dunaföldvári kórházból én hoztam és, nálam volt egy napot, majd innen ment tovább ideiglenes befogadóihoz és rehabilitációra a Harmónia Kutyapanzióba. Feltűnő volt, hogy mindenkitől félt, az emberi érintésre nagyon bizalmatlanul reagált, igazából ha simogatni szerettem volna ő nem is értette, hogy mit szeretnék. Nagyon jellemző volt akkor rá ez a fotó ami nálam készült..rémült, állandóan készenlétben lévő ábrázat, gondterhelt pofácska…
Egy nap tartózkodás után tőlem elköltözött, majd legközelebb március 15-e környékén láttam őt viszont, amikorra már biztosan tudni lehetett, hogy szemműtétje lesz és a műtét előtti és utáni időszakot egy közvetlenebb környezetben és lehetőleg lakásban kell töltenie.
A visszaköltözése igazából zökkenőmentes volt, bár tudtam, hogy az alap dolgokkal sincs tisztában, vagy ha igen, azt hajlamos másnapra elfelejteni. Nálam egy 15 éves macska, az agárkeverék kutyalányom Szofi és a hétvégi pajti hatalmas kan labradorunk Wilson volt akik közé be kellett illeszkednie. Ezen kívül városi környezet, lakás, séta a Hajógyári szigeten ami nagy szabad terület, időnként sok kutyával és ingerrel.
A kutyáimmal hamar megbarátkozott, a környezettel sem volt semmi gondja (szerintem megismerte a helyet és hogy már járt itt..a macskával a mai napig olyan kutya-macskás a viszonyuk..
Ez a kép akkor készült, amikor idecuccolt a kisasszony:
Másnaptól elkezdtünk járni a Szigetre sétálni. Az első napokban szigorúan póráz, de hála Reáéknak meg a jótanácsnak később egy 15 méteres pánikpórázon, de gyakorlatilag szabadon közlekedett.
Az első 2-3 nap után a nevére és hívásra azonnal visszajött. A kutyákat követte akikkel sétáltunk. Soha nem „önállóskodott” , egyedül felfedezőutakra nem indult. Imádja a szabad szimatolgatást és a jutalmat ha valamit teljesít és ezért finom falatot kap. Hiába na…labrador, imádja a hasát..
Nagyon jól alkalmazkodó kiskutya, követő típus. Egyáltalán nem domináns se emberrel se másik jószágokkal. A kertünkben imádott a fűben feküdni, fadarabokat rágcsálni, a többiekkel szaladgálni. Ha a kis telepei lemerülnek akkor hatalmasakat szundikál.
Autóban teljesen problémamentesen utazik. Nem mászik előre, nem ugat..az utak nagy részét átalussza, vagy nézelődik.
Kutyákkal, macskával, más élőlényekkel kitűnően kijön..megadó típus, konfliktusokba nem megy bele. Bár meg kell mondjam..az öreg kanmacskámat imádja bosszantani
A sünöket sem bántja.
A többi kutyussal:
A gyomrát rettentően szereti….étvágya kitűnő Jutalomfalattal nagyon jól motiválható de nem könnyen tanul (kb egy hét alatt tudtam megtanítani az „ül” parancsara- és nem az értelmi képességei miatt, hanem mert nagyon szeleburdi, kölykösen viselkedik). Nagyon fel tud lelkesülni és akkor összevissza ugrabugrál és rohangál boldogságában..
Utcán, klasszikus sétán pórázon még bőven van tanulnivalója..
Az emberekkel kapcsolatban az egész hozzáállása teljesen megváltozott. Alapvetően már nagyon nyitott, inkább bízik mint nem. Az együtt töltött idő alatt nagyon szoros köteléket sikerült kialakítani vele. Ha valakit megszeret akkor azt az embert folyamatosan szemmel tartja, követi, állandóan biztosítja a szeretetéről.
Mindenféle körülményhez nagyon könnyen alkalmazkodik. A műtét előtti napokban a gallér hordása, a nyakörv helyett hám viselése, a sok gyógyszer, a szemcseppek mind mind újdonság, de szerencsére semmivel nem volt neki problémája.
Mindig jó a kedve, szerencsére a szemműtét (és az azt megelőző folyamatos gyógyszeres egyéb kezelések) egyáltalán nem rendítették meg a bizalmát. A szemműtétjére néhány napja sor került, szerencsére nagyon jól sikerült, jelenleg utókezelése itthon zajlik.
Szeret közel lenni, szereti érezni az ember közelségét:
Általában mindig parádésan jó a kedve..(kivéve ha porszívozok..
Akkor inkább bebújik Szofi mögé
Hatalmas alvógép...amint az kiderülhetett a képekről..
De általában ílyen jó kedve
Meg ilyen
A műtét után pedig így..