Ha nem jön közbe semmi, akkor vinnénk a Retriever Találkozóra, gondoltam, kontextusba helyezem és aktualizálom a Legényt, hogy akik anno látták, ismerték, tudják mi van vele.
Jól van!!! Hála Fruzsi orvosi segítségének és erős szervezetének „lejött” a szívférgességről, két negatív teszt, jó UH-k és röntgenek erősítik e tényt. Lehet, hogy a tüdeje némileg sérült, mert feleségem szerint lihegősebb a kelleténél, de nem munkakutyának lesz.
Akartok ti egy, a városi környezetben az életét laposkúszásban töltő kutyát?Rettenetes mentális állapotban hoztuk el, G. Évi le is akart róla beszélni a fentebb idézett mondattal – hát innen indultunk.
Munkanevének megfelelően (Bátor2) tényleg laposkúszásban került hozzánk, de neki is, nekünk is szerencsénk lett: kívül-belül kigömbölyödött, életvidám, plüssmackósan gyönyörűséges, kedves,
kompromisszummentesen jófej családtag
lett belőle, aki élvezi az életet, és tud is élni, de nagyon.
Az érzelmeit nem rest ki is fejezni, de nem tolakodó. Vannak furcsa, a Jami után idegenül ható koreográfiái, kitérései, de bumm! De ő is imádja a közös, apró rítusokat, okos (mit okos? – nagyon okos!), igazi túrógombóc kutya.
Nagyon jó természete van: minden kutyával igyekszik kijönni – ő legalábbis mindegyiknek örül. Most már emberekhez is odamegy, hagyja magát simizni. Egészen megható, ahogy kis testű vagy kölyök kutyákhoz viszonyul, és gyerekekkel szemben is mintha a szokottnál is nyugisabb lenne. De ahogy szegény Jami ösztönösen, minden porcikájával egy zseniális terápiás kutya volt (papír nélkül persze), Artúr még nincs erre készen, de a potenciál meg lenne benne.
Kiváncsi, érdeklődő, igazi szimatológép. Imád sétálni, enni, Dunázni. Együtt lenni.
Örül a kajának, de nem tolakszik. Baromi erős a gyomra: soha semmi hasmenés eddig. Vendéglőben vagy otthon a családi asztalnál csak befekszik valamelyikünk lába mellé, oszt elvan. A sajt azért kitüntetett helyen lakik a szívében: általában behívható, de ha mondjuk a rét szélén hirtelen megiramodna egy vágykeltően illatozó 10 db-os kiszerelésű sonkás mackósajt, arról azért bajosan tudnám lehívni
Általában már póráz nélkül sétál, a „marad”, „Fúj!” „mehetsz”, és nem túl gyakori „helyedre” vezényszavak hibátlanul működnek nála. Tanul, figyel ránk: jó kutya!
Vihartól, szilveszteri petárdázástól, tűzijátéktól nem, de az orvosi rendelőtől és pl. a kutyakozmetikus jutifalatokkal kibélelt „szalonjától” tart még. Pedig a kozmetikusunk akár Gerald Durrell regényben is karakter lehetne… Szerintem velünk lehetett életében először ilyen helyen, ahogy pl. úszni, Dunázni sem lehetett korábban módja. A kozmetikába is csak körmölni, bűzmirigyezni viszem, illetve a vedlési időszakban lekeféltetek róla néhány kennelni szőrt. Vettünk egy robotporszívót is miatta, és hát az autóban, különösen az anyósülés lábterében
kutyaszőr-dzsihad van általában. Ezzel együtt a szőrzete valami álomszép, tapintásra int a hűs selyem vagy a prémium-plüss, és még az illata is finom. Mindehhez meleg, kedves, okos barna szemek, mackó-szerű ábrázat, és komoly smúzoló hajlandóság párosul. Úgy osztja a puszikat, mint anno Leonyid Iljics osztotta november hetedikén a kitüntetéseket… ráadásul pár másodperc simizés után már a hátán fekszik kitárva végtagjait, és még morcog is hozzá… pfúj!
És egy pár kép Artúr kommentjeivel:
El vagyok teljesen plüssmackósodva, nem lesz ennek jó vége...
Soma gazdám is utál..
A másik kisgazdimmal se találom a közös hangot...
Elhoztam a családot a gödi Dunához, had örüljenek ők is...
Az életem most is tisssszta-egy-neurózis
Hiába... ez ellenszenv az ellenszenv
Most éppen feszes őrszolgálat közben vagyok, ne is zavarjatok!
Visszahoztam a vacak kis botodat, had örüjjé'!
Nincs is jobb egy csárdásnál az illatozó sóderpadon, Gödön
Jól lerendeztem ezt a két, ötven kilós leonbergi leánkát... (Közös hancúr után a váci börtön tövében)
Nnna! Ugye mindenki visszalép a szépségversenyről? (1.)
Nnna! Ugye mindenki visszalép a szépségversenyről? (2.)
Ja!? Ez itt állítólag valami fontos izé, de sajnos nem ehető
Én már tudom, merre folyik a Duna!
Itt kissé be vagyok tikkadva az esti séta végén, de legalább látszom...
Nesztek! Szolgáljátok ki magatokat!
Ő itt Gazdianyu...
Száraz az orra, remélem nem beteg...