Sziasztok!
Mi vagyunk Matildka ideiglenes szülei. 10 napja érkezett hozzánk, kissé rendhagyó módon, vonattal.
A férjem Pesten dolgozik, mi Békés megyében lakunk, így ez volt a legegyszerűbb szállítási mód. A vonatra fel kellett rakni, ott elfeküdt, és végig csendben tűrte a sorsát. Ügyes volt!
Mi az állomáson vártuk őket. A vonatról persze leszállni sem akart, de ahogy levettük, nagy csóválásba kezdett. A kedvence rögtön a 3 éves kislányunk lett, mosolyogva kísérték egymást a kocsiig.
Az autó sem a barátja most még, beszállni sem akar önszántából. Utazás közben próbál előre mászni, feláll, nagyon liheg. Stresszel, de valószínűleg azért, mert ezt a dolgot is most tapasztalja meg életében először.
Mint annyi minden mást is... Kezdeném rögtön azzal, hogy szocializáció híján harapva ugrott a két saját kutyusunknak. Másfél órás próbálkozás után végül külön töltötték az első éjszakát. Matild a garázsban aludt.
Másnap eljött hozzánk a helyi kutyasuli oktatója, és egyesítette a csapatot. Kiderült, hogy Matild félelmében volt támadó, egyszerűen nem tudta, mit kezdjen a másik két kutyával. Mivel szaporításra használták szegényt, csak akkor látott éppen kutyát, amikor ráengedték a kant...
A fogai csúnyán le vannak kopva, ami annak tudható be, hogy a kennel rácsát rághatta. Valószínűleg bánthatták is, mert hirtelen mozdulatra összehúzza magát, a seprűnyél sem a barátja...
Miután összeismerkedtek a kuttyok, Matild napról napra, egyre jobban kinyílt. A két saját eb nagyon sokat segít(ett) neki ebben. Ma már elmondhatom, hogy nem kap oda a vizslának sem, ha az kezdi el szaglászni.
Matild egy kis dagi fóka.
Én ezt a jelzőt adtam neki először, mikor megláttam. Pici labi, 27 kg. Sosem lesz egy hiperaktív, örökmozgó, olyan kis nyugis, nyugdíjas üzemmódban működő kutyus. Nagyon szeret csóválni és mosolyogni. Most már tudja, hogy a simogatás csuda klassz dolog, és hogy a gyerekek kezei is nagyon finoman masszíroznak. Nálunk ebből van jó sok, ő ezt ki is használja.
Nincs nagy étvágya eddig, nem habzsol. Megtanulta a saját kuttyoktól, hogy van néha egy kis finomság, amiért érdemes sorbaállni.
Ilyen pl. a krémtúrós vagy pudingos doboz, amit ő is szeret tisztára nyalni.
Varratszedése szombaton megvolt. Az orvosi rendelőben nagyon szépen viselkedett, a dokinéninek is csóvált.
Szóval így 10 nap távlatában elmondhatom, hogy Matild alakul, oldódik. Gyorsan tanul, nagyon kedves, pusziosztó kis kutya. Egyre többször játszik a vizsivel, na csak úgy szolidan, nem nyargalva ( a vizsla nagy bánatára
), de talán az is eljön egyszer.
Biztosra veszem, hogy Matild nagyon jól érezné magát egy olyan családban, ahol gyerek(ek ) kényezteti(k), sétálhat komótosan, mindig a gazdi közelében lehet ( bár a lakásba egyelőre nem akart még bejönni ).
Hozok nemsoká szuper képeket is az eddig történtekről! Most vannak átméretezés alatt...
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
). Büszkén mutatta nekem, én meg majd szörnyet haltam. 
