Elhoztuk Tobyt Dunaföldvárról . Amíg vártunk a doktornőre és a papírozásra virslivel teletömött zsebbel volt idő sétára, ismerkedésre Felkészültünk arra, hogy félős pasi , bár a szaporítós 6 kutyából Ő volt az egyik „legbátrabb”, akit első körben el lehetett hozni, a biztonságot jelentő RR szárnyai alá, kivizsgálásra a kórházba. Egy hét eltelt azóta és Toby talán kezdi megszokni, hogy mi az a séta. Fülét lapítva, farkát behúzva kezdtük a sétát. Figyelme csapongó, de nem húz, szófogadó, igen nagyon alkalmazkodni akaró kutyus. Nem szokott pórázhoz, ez látszik. Eléggé soványka csak 25 kg, minden bordája, csontja tapintható a bunda alatt. Bizalmatlansága nagyobb úr volt és nem fogadta el a virslit. Kocsiban sem utazhatott soha, mert nem hogy beugorni nem akart, de ahogy beemeltem, szerintem megsokszorozta a súlyát annyira tiltakozott. A több mint egy órás utat nagyon jól viselte, végig csendesen feküdt. Az udvarunkban, ahogy lekerült a póráz és meglátta a kutyánkat,mintha kicserélték volna, rögtön körbefutkosott , farkinca fent, és csóvált is!!!! Fogadására marha májjal készültem, a kis falatokat nagyon óvatosan,vette el a kezemből, ez furcsa volt neki, várta hogy dobjam és elszaladhasson vele. Nem lesz gond a hízókúrával, jó étvággyal bedolgozott vagy 20 dkg-t. Nem ismeri az alap vezényszavakat sem, de ne csodálkozzunk rajta, hiszen eddig még NEVE sem volt. Ismeretlen neki ,hogy lakásban van, de ez ,az elkövetkezendő napokban biztosan változni fog. Félelmét legyűrve, sok mindent meg kell tanulnia, be kell pótolnia, de ha tudatosul benne, hogy most már biztonságban és a szeretetben lesz része , akkor Toby egy remek társa lesz majd a leendő gazdinak!
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
