Yoda a tegnapi nap folyamán beköltözött hozzám. A neve méltó hozzá, mivel az erő tényleg vele van!
Szép, husis labifiú nagy mackó fejjel és hatalmas tappancsokkal. Az utazást jól viselte, nem feküdt le, inkább nézelődött az ablakon. Mielőtt bevittük volna, még sétáltunk egy nagyot a környéken. Nem félt az autók és a villamos zajától, a szagok jobban lekötötték. Életcéljának tűzte ki, hogy minden fűszálat lepisiljen, de azért szépen lehet vele haladni. Van benne erő, de nem ránt el. A lépcsőházban viszont bevágta a satuféket. Hamar rájöttünk, hogy a csempétől retteg és nem hajlandó rajta közlekedni. Mivel vörösszőnyeget nem tudtam elé teríteni, így kénytelen voltam a 30 kilós kutyát végigvonszolni a folyosón. A lakásban már újra önmaga volt, szaglászott, ismerkedett az új környezettel. Megpróbálta becélozni a vacsoránkat, de egy határozott nem egyből észhez térítette. A kutyatápra meg csak fintorog. Egy idő után szájában hozta oda a csizmámat, amiről szintén lebeszéltem. Megmutattam neki a kutyás dobozt, ő pedig készségesen kipakolta az egészet, majd a kedvére való csonttal kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és egész este azt rágcsálta. Az éjszaka sem telt eseménytelenül. Éjjel háromkor hatalmas hangzavarra, lövöldözésre ébredtünk, Yoda pedig ijedten ugatott. Nos sikerült valahogy ráülnie a távirányítóra és valami akciófilmet bekapcsolnia. Nem tudom ki rémült meg jobban, de miután kikapcsoltuk a TV-t, szépen elszenderedett mindenki. Tanulság: ezek után a távirányítót biztos helyre tesszük esténként!
Reggel újrakezdődött a csempén csúszás, majd kiérve a szabadba ismét visszaváltott vidám, érdeklődő kutyává. A futtatóban találkoztunk egy nála kétszer nagyobb kutyával. Kicsit befeszültek, majd pisilőversenybe kezdtek és megbeszélték hogy akkor minden OK. Utána boldogan szaglászott együtt a két kutya.