Előzmény: Fruzsi (#1)Simona pénteken került a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület tulajdonába, a Szurkolók az állatkínzás ellen Győri csoportja mentette meg elsődlegesen. Egy határszéli faluban várakozott befogadójánál, akik addig is szeretgették, gondját viselték.
Simona 26 kg-os, arányosan formás, szépséges goldilány. A pénteki naptól kezdem a bemutatását. Szóval pénteken érte mentünk a határszéli faluba, ahol is rövid ismeretség, simogatás után Simona megbízott bennünk és beült velünk az autóba, a hátsó ülést elfoglalta. Türelmesen utazott, csendben, általában feküdt, de volt pillanat, amikor állva tette meg az utat. Este öt -hat óra felé érkeztünk meg, nagyon nyugodtan viselkedett. A kórházban Dunaföldváron nagyon kevesen voltak, így azonnal elkedték Simona vizsgálatait.
Szombaton meglátogattam Őfenségét, nagyon szeret a kórházból kifelé menni, csak úgy száguld. Az előéletéről annyit lehet tudni, hogy elhanyagolt, bántalmazott eb. Ennek nyomai külsődlegesen látszanak rajta, a hátsó felén még vannak bogáncsmaradványok, a farka tiszta filces, valószínű, hogy egy alapos kozmetika kell, hogy rendbe legyen téve. Szombaton nagyot sétáltunk. Előző nap és még délelőtt is esett, jó lucskos volt mindenfele. De ez hogy tetszett Simonának. Előjött a retriever énje, az összes pocsolyába trappolt bele, nyalintott nagyokat, élvezte a vizet.
Egy kistestű kutyával találkoztunk, aki kerítésen belül ugatott, arra rá se hederített Simona. A kórházban méltatlankodik, szereti a hangját hallatni.
A sétát nagy aktivitással kezdi, élvezte a füvet, a szagokat, ide is, oda is kapkodott, csakhogy minél több információt beszerezzen. Pórázhoz könnyen alkalmazkodik.
Ma is voltunk lent nála. Napról napra jobban bontakozik ki, egyre vidámabb. Szombaton a jutifalatot sem fogadta el, stresszelt, ma már a sajtfalatot örömmel elvette. Ma a füves területen szaladt volna, játszani kezdett. A Duna-parton a játszótéren volt a csalddal egy kistestű kutya, Simona felfedezte, érdeklődött iránta rendesen, de határozott rándításra simán továbbindult. Mivel azok tényleg bent a játszótéren voltak, (jogos azért néhány észrevétel ezzel kapcsolatosan) inkább elkerültük őket.
Simona nagyon szeret sétálni, érdeklődik minden számára idegen zaj iránt. Tegnap a kotróhajót bámultuk percekig, meg néhány embert, a földvári híd szinte minden kutyának lenyűgöző a maga zajosságával együtt. Ahogy én tapasztalom, Simona nem volt családtagként kezelve, nem is igen figyel az emberre most még.
Ahogy visszaértünk a kórházhoz a sétából, várakozni kellett a visszaadásra, Simona lecsapta a hátsó felét és nekiállt nézelődni. Szinte érezni lehetett, hogy Ő ezt szokta kinti kutyaként csinálni, ülni a kapuban és nézelődni, ugatni, acsarkodni. Jöttek a kórházba férfiak...szinte kivétel nélkül odacsapta magát eléjük a földre és puncsolt, a simogatásért. De csak a férfiaknak...
, már szinte zavarban voltam....
Bent a kórházi váróban feszült volt, három kutya volt bent és rengeteg ember. Nagyon lihegetett, mászkált amennyit a póráz engedett, és majdnem elugatta magát de sikerült visszafojtania. Nem hiszem, hogy lehetett nagyon kutyatársaságban, a helyzetet egyelőre kissé stresszesen éli meg.
Szeretném, sőt nagyon boldog lennék, ha Simona a karácsonyt már nem a kórházban érné meg. Türelemmel, foglalkozással nagyon hamar át lehet lendíteni a nehézségeken, Ő nyitott rá, nem félősen fogadja a változásokat.