Szirom túl van a varratszedésen, legyűrte a babéziát, és az álvemhesség is a múlté. A kezdetektől sokat vakaródzott, amit akkor még a rózsaszín ruhájára fogtunk, de mivel a ruha lekerülése után is folytatta, megnézettük Őt. A közeli Doktor bácsi a bűzmirigyére gyanakodott, kinyomkodta, és lekezelte az időközben vakaródzásából keletkezett sebét. Kizártunk ugyan egy lehetőséges okot, de a tünetek csak nem múltak, és a füle sem tetszett, úgyhogy visszamentünk a Felicavetbe. A vizsgálat szerint a füle kicsit gyulladt kezelni kell, a viszketést a fürdetéseknél használt sampon esetleg a Foresto nyakörv okozta. Nyakörv le, helyette tabletta. Otthon újabb, most már gyógysamponos fürdés volt a program, sebeinek kezelése és gallér. Problémái az étvágyán nem látszik, az nagyon jó, a mérleg szerint hízott is, bár ezt mi még nem látjuk rajta. Több mint két hete lakik már nálunk, és szépen beépült az életünkbe. Már nem mumus a lépcső, bátran közlekedik rajta. Napközben, ha kíváncsi mit csinálunk az emeleti irodában feljön, leheveredik, majd simán lerohan ha az utcán történik valami amiben neki intézkednie kell. Az emeleti fürdőszoba –egy sárdagonya utáni kényszerfürdés és az orvosi utasításra elrendelt gyógyfürdetés óta- nem a kedvence, rá sem néz az ajtajára. Éjszakára lent marad a pokróca közelében földszinten, nem mászkál fel az emeletre. Eddig még nem maradt itthon egyedül, jött mindenhova, segít ügyintézni. A csomagtartós utazás nem a kedvence, ha oda szeretném berakni, még a fejét is elfordítja, nemhogy még be is beugorjon. A hátsó ülésre viszont simán berepül, az út alatt nézelődik, ott jól el van. Sétálni szeret, a többi kutya felé is kezd nyitni. Az embereket továbbra is nagyon szereti, mindenkihez csóválva menne, aki szembe jön. Egyik sétán a kirakati bábut nézte ki magának, csóválva lelkesen ment felé, koppanásig. Ügyesen sétál, nem feszíti a pórázt, nem rángat. Megtanult ülni, és az ételt is csak engedély után kezdi (szívesen mondanám, hogy enni) befalni. Ma volt az első csínytevése, a száritóról begyűjtött egy zoknit, lelkesen szaladt vele egy kört, majd betette a játékai közé. Most mellettem fekszik a kanpén a hátán, röfög és piszkál, hogy simogassam.
|