A retrieverekről

A retriever gyűjtőnév, több fajtát foglal magában, csakúgy mint a vizsla, vagy az agár. A hat retriever fajtából hazánkban kettő terjedt el, ezek a golden retriever és a labrador retriever. A másik négy fajtát Magyarországon csak elvétve, vagy egyáltalán nem látjuk, ezek a sima- és a göndör szőrű retriever, a vadkacsavadász retriever és a Chesapeake Bay retriever. Mivel az ismert golden és labrador habitusa és használati területe kevéssé tér el egymástól, talán nem követünk el nagy szakmai hibát, ha összevontan beszélünk róluk.

A retriever szó a retrieve szóból alakult ki, melynek jelentése: visszahozni, apportírozni. Vagyis jó eséllyel vesszük rá új családtagunkat, hogy bármit odahozzon nekünk, legyen az a papucsunk, a reggeli újság, a távirányító, a mobilunk, de akár a tojást is összeszedi nekünk a tyúkok alól, mert hosszú évekig arra képezték és szelektálták, hogy finoman fogja meg a vadat, ne ejtsen rajta sérülést. A retrieverek ugyanis vadászkutyák, a mai napig aktívan dolgoznak vadászok mellett és versenyeken egyaránt. Azt is tudnunk kell róluk, hogy imádják a vizet, az úszástól egyedül az tartja vissza őket, ha befagy a víz, úgyhogy retriever tartása esetén jól jöhet, ha mindig van az autónkban néhány törölköző.

A jó retriever nagyon okos és gyorsan tanul, nincs benne félénkség, sem pedig agresszió. Annyira jól sikerült „konstrukció”, hogy a legkomolyabb szerepkörökben is nagyszerűen helytáll, úgy mint vakvezető és terápiás kutyaként, kutató-mentő és vízi-mentő kutyaként, a vadászatban, a szarvasgomba-keresésben, vagy akár a kábítószer-keresésben. De a legtöbb betöltött pozíció a retrievereknél mégis a családi kutya „munkakör”. És ez sem véletlen. Olyan érzékeny receptorokkal működik, hogy azonnal érzékeli, ki mit vár el tőle. Így a gyerekekkel önfeledten játszik, hagyja magát húzni-nyúzni. A családfővel igény szerint vadászik, úszik, autót szerel, vagy éppen újságot olvas. A háziasszonynak lelkesen segít a főzésben, például gondolkodás nélkül előkóstol bármit, de a bevásárlásban is számíthatunk rá. Egy retriever nem az a tipikus elvonulós fajta. Ő akkor boldog, ha teljes jogú tagként vehet részt a család vérkeringésében és minden szabadidős tevékenységben. Udvarban ugyan jól elvan, de kennelbe nem való. A szobatisztaságra könnyen és gyorsan ránevelhető és intelligenciájának köszönhetően szinte azonnal megtanulja a bentlakás szabályait. Ez vonatkozik az autóra is, így bátran tervezhetünk kutyás nyaralást és kirándulásokat is vele.

A következetesség természetesen ezeknél a fajtáknál sem hiányozhat. A retrieverek például imádnak enni. Ha ez minden kutyára igaz, akkor rájuk nézve extrém mód igaz. Így aztán zsemleszínű kutyánkból könnyen zsemlegombócot csinálunk, ha nem figyelünk oda. Ez aztán nem fog jót tenni sem a szívének, sem az ízületeinek, és nem utolsó sorban, túlbuzgó kutyások és az állatorvosunk is állandóan azzal fog zaklatni minket, hogy a kutyának fogynia kéne. Ami a betegségeket illeti: a retriever alapvetően egy egészséges fajta, de bizonyos genetikai terheltségek itt is előfordulhatnak, mint például a szem- és a mozgásszervi betegségek (könyök- és csípőízületi diszplázia).

Ez a jókedvű, figyelmes, csupa báj kutya biztosan nem fog csalódást okozni senkinek. Ajánljuk mindazoknak, akik egy könnyen kezelhető, kiegyensúlyozott kutyára vágynak, szeretik a szabadidős tevékenységeket és ezekbe hajlandóak a kutyát is bevonni. Ajánljuk családoknak akár kisgyermekekkel, a vízi sportok szerelmeseinek, de igazából bárkinek, aki egy szeretetbombára vágyik. Mert a retriever úgy tud ránk nézni, hogy attól elolvad mindenki, akinek van szíve.

X