Titusz, aki még mindig bízik a csodában
Titusz nagyjából 10-13 éves labrador retriever kan. Siralmas körülmények között volt kikötve egy lakatlan tanyán. Sem háza, sem rendszeres napi betevője nem volt, csont soványan került hozzánk, miután gazdája végre lemondott róla. Nagyon beteg volt. Emésztési gondok gyötörték, ízületei fájtak, gerince sajgott.
Mára rengeteget javult. Emésztése tökéletes, étvágya és életkedve határtalan. Gerince kevésbé fáj, persze kötött mozgása megmaradt, de ez az ő esetében már a korral jár. Szívférgességét kivizsgáltuk, sajnos nem kifogástalanok az eredményei. Néha köhög, vízhajtót szed, azonban sem a köhögés, sem a szívférgesség, sem a gerincpanaszai nem akadályozzák abban, hogy dörzsölt vén rókaként, két kanállal falja az életet, és a sok nélkülözés után ne élvezze a jót, amibe belecsöppent.
Hogy mi ez? Családot kapott egy ideiglenes befogadó személyében. De szeretne sajátot, igazit!
Titusz bebizonyította, hogy egy igazi labradort nem tehet tönkre se lánc, se bántalmazás, sem nélkülözés. Egy évtizednyi láncra vert élet után is olyan, mint amilyennek egy labradort a nagykönyvben leírnak: okos, kedves, emberközpontú. Imád játszani, kiegyensúlyozott, maximálisan gyerekbarát, más kutyákkal jól kijön. Szinte már tökéletes!
Bár Titusz élete és kilátásai rosszul indultak, és néha mi sem reménykedtünk benne, hogy ebből a megfáradt testből újra kutyát lehet varázsolni, az idő és gondoskodás meghozta az eredményét. Titusz kisimult, életvidám, jól karban tartható kutyává vált néhány hónap alatt. Gazdi, hol vagy? Gyere, fogadd örökbe Tituszt, aki ezt méltán megérdemli!
Minden kedves érdeklődő jelentkezését várjuk elérhetőségeinken!
