Tenyésztő vagy szaporító?

Az alábbi írás egy zárt csoportban jelent meg először, ahol rendszeres kérdésként vetődött fel, miért ne vásároljunk szaporítótól kutyát. A csoportban rendszeresen szorgalmazták a tájékozott kutyások, hogy tenyésztőtől, ellenőrzött helyről, ellenőrzött iratokkal vásároljon az kutyát, aki kiskutyát szeretne vásárolni.

Sokan felemelték hangjukat ez ellen is, sokszor hivatkozva saját, kedves, aranyos, szeretett, szaporítótól vásárolt kutyusukra. Kétségtelen, ha valaki csak azt az egy-két-kevés kutyát látja magánál és közvetlen környezetében, aki cuki, jófej, jól tartják, szeretik, és többé-kevésbé szerencsés volt vele a gazdája, akkor érthető, miért nem nyilvánvaló sokak számára, hogy mi is a gond a szaporítással.

Ez az írás nekik készült. De nem csak nekik szól.

Szól mindenkinek, aki kutyavásárlás előtt áll, vagy meg akarja érteni, miért küzdünk olyannyira mi, a Retriever Rescue is a szaporítók ellen.

Szaporítótól vásárolni, és ezzel őket támogatni felelőtlenség, ami bajba sodorja a vásárlót, a kiskutyát, a kiskutya mamáját és minden újabb mamakutyát és kiskutyát, akik még nem kerültek “állományba”, de minden vásárlással arról erősítjük meg a szaporítót, hogy érdemes folytatnia a bizniszt.

A szaporítás történetében több résztvevő és helyszín játszik fontos szerepet, ezeket kell megismerni, hogy minél árnyaltabb képet kaphassunk a szaporítás folyamatáról.

1. Az első és legfontosabb, a TERMELŐ, azaz maga a szaporító.

Neki célja a lehető legolcsóbban előállítani a „terméket”, ami érdekében mindent elkövet:

1. nem chipez,
2. nem olt,
3. nem gondoskodik féreghajtásról,
4. gyenge minőségű táppal etet (vagy rögtön moslékkal),
5. nem szűr betegségekre,
6. nem törzskönyvez, nincs oltási könyv,
7. tákolmányban tartja az ebeket, mert az olcsón kijön,
8. nem neveli a kiskutyákat, nem szocializál, mert az idő és energia,
9. a selejttől megszabadul, mert az is csak a pénzt viszi.

Természetesen tudja, hogy vaj van a füle mögött, ezért lehetőség szerint nem visz senkit a telepére, mert ott elborzadnának sokan. Ugyanígy sokan nem látják a kölykök anyját-apját, aztán lesz, ami lesz. Továbbá tudja, hogy később gubanc lehet, ezért is jó, hogy nincs chip és adásvételi szerződés, mert azzal utolérhető lenne.

A szaporítóknál azt sulykolják, hogy a származási lap felesleges és csak veszettség oltáskor kell mikrochipezni (ez nem így van: 41/2010 Kormányrendelet alapján kizárólag chipezett kutya adható tovább!), és az ő kutyája azért szuper, mert az üknagyapja találkozott valamikor egy vakvezető kutyával.

2. A TELEP

Ilyen helyekre bejutni kihívás. Tudják a tulajdonosai, hogy botrányos állapotok vannak és ezért nem is dicsekednek vele. Én most négy olyanról számolok be, ahonnan első kézből származó információm van, de ezen kívül sok történetet hallottam.

Az első példa:

Gyönyörűen kiépítettnek is mondható hely, kennel sorral, gazdasági épülettel a kicsiknek, leszámítva a koszt és kuplerájt. Külterületen van, amire az ebtartási kötelezettségek nem vonatkoznak, van minden kutyának veszettség oltása és mikrochipje. Exportra termel. Nade hol a baj? Ezen a telepen egyszerre közel 10 különböző fajta található meg: golden retriever, labrador retriever, afgán agár, afrikai oroszlánkutya, rottweiler, német vizsla, törpe fajták ismeretlen tömege. Lehet ennyi fajtát egyszerre menedzselni?

1. A kutyák teljességgel szocializálatlanok, kölyök rettegtek, ők menthetőek voltak, de felnőttek közt volt olyan – egyébként gyönyörűséges golden lány – , aki 1 év foglalkozás után is autisztikus tüneteket mutatott. Egyszerűen nem, vagy alig kommunikált.
2. A kutyák egy része diszpláziás, sérült, vagy akár súlyosabban nyomorék. Ilyen is került a Retriever Rescue-hoz: ő végül megúszta egy közepes csípőizületi diszpláziával, hála sok fizioterápiának, gondos gazdinak és jó állatorvosoknak. A betegeket nem gyógyíttatja, jobb esetben a helyi állatvédőkre szállnak, rosszabb esetben elhullanak.
3. Belső szaporulatként előfordult a golden ridgeback és a labrador rottweiler is.
4. Eledel: száraz kenyér, vagy esővízben áztatott kenyér, nyers csirkelábbal.

(Zenta, Zamat, Zénó, Ribizli)

A második példa:

Csontsovány, színhibás, szembeteg labradorok egy Paks környéki szaporítónál. A képeken látszódik a kutyák eledele, amit papírdobozban vetnek eléjük. A legyek mennyisége, a szomszédos ólban lévő, legyekkel lepett sertések. A képekhez tartok tőle, nincs mit hozzáfűzni.

Elkerültek, a Retriever Rescue első mentett kutyái között voltak 2006-ban.

A következő példa:

Bács-Kiskun megye, külterület. Közel 100 retriever (golden+labrador) egy erdőben, az erdő fáihoz láncolva, mint tenyészállatok. Helyben nem lehetett felvételeket készíteni, pedig azt gondolom, megérte volna. Két öreg, leharcolt kutyát tudtunk elhozni. (Negra, Shiva)

Az utolsó példa:

Egy hirdetés alapján mentem el három goldenért. Elém engedett az ember kb. egy tucatnyit, szebbnél szebb, jobbnál jobb kutyát, mind goldenek. Majd megkaptam három lelki nyomorékot: őket úgy kellett kicincálni és kergetőzni velük. Egy öreg, leharcolt kant, egy hasonló szukát és egy faltól falig közlekedő 10 hónapos, egyébként gyönyörű kölyköt. Sajnos nem tudtam elhozni többet, pedig esküszöm, “púposra” pakoltam volna a kocsit velük, ha adják őket. Ez a három kutya félős, teljesen szocializálatlan, rettegő. A szuka a mai napig nem megy ki a kertből, ha idegen megy a házhoz, elhúzódik, mert retteg. A kölyköt egyszer meg kellett volna fognom egy tágas kertben és nem sikerült. Mert rettegett az embertől. A szuka Myra és a kan, Marco sok-sok szaporított kiskutya mamája és papája volt korábban.
(Marco Polo, Myra, Mex)

A kérdés az 1-2 pont alapján:
Aki kutyát akar, ilyen helyről akar? Ahol azért olcsó a kutya, mert „kispórolták az anyagot” belőlük: oltás, chip, féreghajtó, eledel, stb.? Biztosan ez a jó? Ahol senkit sem érdekel, hogy a kölykök nem kapnak szocializációt, ahol nem gond, ha egy kutya beteg?

3. A TERMÉK

Vannak a mázlisták. Elég korán elkerülnek jó helyre. Nem eszi meg őket féreg, parvo, Giardia, Isospora, sokat foglalkoznak velük, vagy éppen bátrabb bébik voltak és minden rendben lesz velük. Egészségügyileg meg vagy jó, vagy rossz lapot húztak. Sok-sok szaporítótól vásárolt kutya azt gondolom, ez a kategória. Szeretik őket, foglalkoznak velük, fontosak a gazdijaiknak. Jó helyen vannak. Persze, hogy sokkal jobb esélyekkel indul egy fiatal korától foglalkoztatott kölyök a jó kutyaság irányába! Mindez szuper, hogy velük minden rendben van.

De nem minden kiskutya szerencsés és kerül jó gazdához. Ők az a „melléktermék”, ami nem kell. Amitől valahol, valahogy, gyorsan meg kell szabadulni, mert már csak eszik az eledelt, foglalja a helyet. És az csak a pénzt viszi. Nem pedig hozza.

A Retriever Rescue gondozásába 2009 óta összesen 4 alom kölyök került labradorból (összesen 15 kiskutya). Az egyesével jövő kölyköket már nem is számoljuk, köztük voltak goldenek is. Az első példában szereplő szaporítónktól kifejezetten sok kölyök volt.

Ezeket a kutyákat menhelyre adta le szaporító gazdája, vagy rögtön gyepmesteri telepre, volt olyan, hogy közvetlen nekünk szóltak. Tényleg, komolyan ez a módja, hogy az eladhatatlan, mert már öreg, 9 hetes kölyköktől valaki megszabaduljon? Hozzáteszem, mindig, mind oltatlan volt, és úgy kerültek a fertőzésveszélyes telepekre.

A teljességgel eladhatatlan melléktermék, amely egyenlő a selejttel:

Legtöbbször antiszociális, együttműködésre képtelen fiatalok (7-12 hónaposak). Mitől lenne szocializált? Nehéz róluk érzelem nélkül beszélni, pláne, hogy legtöbbjüket ismertem. El tudtok képzelni faltól falig, rémülten, az életéért menekülő golden retrievert? Zavart tekintettel, üveges szemekkel, habzó szájjal, aki az életét félti a simabőrűtől? Gondoltátok volna, hogy egy véletlen során megszökött 10 hónapos labrador kiskutyát 5 hétig kell cserkészni, hogy újra biztonságban legyen?

Az eladott termék illetéktelen kezekben:

Ezek azok a kölykök, fiatal, felnőtt kutyák, akikből tucatnyit kapunk.

Kölykök közt megannyi keverék van. Igen, igen, előtte fajtatisztának vették, pénzért! Hozzáteszem, nem a keverékséggel van baj, hanem hogy goldennek, labradornak árulták őket, és el is adták. Ez csalás, megtévesztés, átverés. Sok kiskutya pont emiatt nem kellett, hiszen a keverékséggel érthető módon jöttek nem várt tulajdonságok is, amikkel nem számoltak.

Aztán vannak azok a kölykök, akiket nem nevelnek, majd kb. 1 évesen lebontják, jobb esetben csak a házat, rosszabb esetben a családot is. Láttatok már agresszív golden retrievereket? Én igen. Nem egyet. Nem is kettőt.

Tenyésztőnél ilyenekre jóval, de jóval ritkábban kerül sor. De a szaporító nem kérdez, hova is kerülne egy általa nevelt kutya. Hiszen nem nevelte, nem szereti, nem kötődik hozzá, csak egy áru, amin pár ezer forintos árcédula van.

4: A „VÉGTERMÉK”

És akkor itt jön a legszomorúbb rész…

A szaporítók kutyáinak már termelésre alkalmatlan populációjának legjelentősebb hányada utcán, menhelyen vagy sintértelepen végzi. Sorsuk változó lehet, mázli, pech, földrajzi fekvés, kor és a csillagok állása befolyásolhatja.

Itt visszautalnék a termelőkre:

Biztosan emlékeztek (nemrég voltak nálunk) Dorisz, Ella és Jázmin. Az ő szaporítójuk megkérdezte a kutyák leadásakor: “Akkor ide máskor is hozhat kutyát?” Erre mit mondjak? “Igen, mert inkább hozzám, mint máshova?” …vagy… “Nem, mert én nem tudom legalizálni a Te tevékenységedet ezzel?”

A szaporítók rászoktak, hogy van, aki takarítson utánuk. Ez abszolút látható Csongrád és környékén, ahol hetente terem egy retriever. Egyelőre azt mondhatom, nem tudok róla, hogy 2013 óta ott retrievernek kellett volna meghalnia. Ez nagy szó, évente hozzávetőleg 20-30 kutya jön abból a régióból, ami rengeteg! Szájhagyomány útján terjed a szaporítók közt: “Add le a gyepire, majd megoldják az állatvédők!” Felháborító!

És ezek a szaporítós kutyák, lehetséges, a Ti kutyáitok anyja, apja! És újabb és újabb kutyák jönnek. Van már vérvonal is, amit lekövethetnénk… Quentin entropiumosan került be, majd rá egy évre ugyanonnan Saci, erre az évre is jutott már kettő entropiumos, tehát genetikailag beteg kutya onnan. Miről beszélünk? Ezek az általuk kölyök létrehozásra használt egyedek.

5. A gyepmesteri telep, menhely, állatvédő szervezet – azaz a VÉGÁLLOMÁS

A gyepmesteri telepen altatás van. Van, ahol akkor is, ha van hely, van, ahol csak helyhiány esetén. De előbb utóbb mindenhol helyhiány lesz, ráadásul kevés olyan gyepi van, ahol korrektül megy az örökbeadás, szerződés, ivartalanítás.

A menhelyeken talán nincs altatás, de folyamatos teltház igen, tehát ez egyenlő az ellátás akadozásával, vagy teljes hiányával, a foglakozáshiánnyal. Biztosan sokan olvastatok már olyan menhelyről, akár csak a közelmúltba visszagondolva, ahol áldatlan állapotok vannak. El tudtok képzelni egy ilyen helyen egy golden vagy labrador retrievert?

Más állatvédő szervezetek, például a Retriever Rescue rengeteg munkával rengeteg kutyán segít, de nem elég a világ összes helye sem. Nincs annyi hely, kapacitás, ami minden ebre elegendő. Azt gondolom, nálunk jó helyen vannak a végleges gazdisodásig a kutyák, azonban nem tudunk minden kutyát megmenteni. Ahogy az összes többi, felelősen működő állatvédő sem.

Ez azt jelenti, hogy mindig lesznek gyepmesteri telepen életveszélyben, rossz menhelyen sínylődve, elhanyagolva retrieverek. És mindig lesz, aki akár meg is halhat, ha nem jön időben segítség. Igen. Ezek a szaporítók által eldobott kutyák meghalhatnak. Meghalnak. Nem lehet minden kutyát megmenteni. Nem tudok, nem tudunk minden kutyát megmenteni.

Szomorú… hozzánk kerül egy alom kölyök és az emberek ölik egymást értük. Hozzánk kerül néhány öreg, leharcolt, tönkretett, a végtelenségig hűséggel szolgáló és akaratlanul méhét gazdája rendelkezésére bocsátó szuka. Csont soványan, homorú gerinccel, sokszor fülgyulladással, szívféreggel, öregen, DP-sen, fogatlanul, folytathatnám. Természetesen ők nem kellenek senkinek. Pedig az előbb említett alomnak lehet, az anyja, nagyanyja, nagynénije…

Magyarországon nincs állami szabályozása a szaporítók elleni küzdelemnek. Ezért csak egyet tehetünk: Felvilágosítunk, tanítunk, oktatunk. És reménykedünk, hogy nem hiába tesszük!

Kérlek, nézzétek végig a képeket!
Ezért NE vásároljatok szaporítóktól kutyát!

Persze, ahogy feljebb írtam, sok szaporítós kiskutya szerető családba kerülhet, ahol szeretik őket, gondoskodnak róluk. De segítsetek, hogy a többiek is ott legyenek! Vagy ne legyenek. Hogy ez mit jelent?

Hogy a többiek is jó helyen legyenek: Segítsetek sorsukat rendezni, segítsetek a Retriever Rescue-nak. Most is több szaporítótól mentett kutyánk van, és várólistán is vannak többen.

Hogy ne legyenek: Ha egy üzlet nem működik, mert nem lehet kiskutyákat eladni, akkor abbahagyják. Erre már van egy minimális tendencia, de mindenhol tájékoztatni kell, miért ne vegyen senki szaporítótól kutyát!

Végül és közel sem utolsósorban:

Hogy miért? Mert kispórolta belőle az anyagot: oltást, chipet, féreghajtót, egészségügyi szűréseket, minőségi tápot és felnevelést.

Honnan ismered meg a szaporítót? Nem ad oltási könyvet, nem ír adásvételi szerződést, nincs chipje a kiskutyának, nem kérdezi meg Tőled, hova vinnéd, hova kerülne és mik a céljaid vele.

Kutyavásárlás abszolút minimum feltételei:
– oltási könyv
– adásvételi szerződés
– mikrochip
– rendszeres féreghajtás
– minimum 2 darab oltás
– betöltött 8 hetes életkor

Kutyavásárlás kívánatos feltételei – a fentieken túl:
– származási lap
– egészségügyi szűrések
– garanciavállalás