Sziasztok!
Rég nem jelentkeztem, de most igyekszem minden elmaradt storykat bepótolni)
Csütörtökön hazahoztuk Masát ismét Dunaföldvárról, az utat megint nehezen bírta, mivel csak egyedül tudtam menni. Viszont nem reménytelen eset, mert a jobb útszakaszokon viszonylag nyugodtnak tűnt. Itthon aztán volt boldogság a viszontlátás örömére, nem is kellett sokat könyörögni, hogy kiszálljon !!!magától!!! az autóból. Jutifali hegyek és óvatos simik, aminek természetesen meg is örült. Még kézből csak elvétve veszi el a jutalomfalatot, azért erre a bizalomra még várni kell. Este a vacsoráját is normálisan megette, bent a melegben simik között elaludtak. Kész családi idill, de hát hangolódunk a karácsonyra, vagy miaszösz. Pénteken kimerészkedtünk egy rövid sétára, még nem pórázon, nem akartam még azzal is stresszelni, inkább fedezze fel a környezetet és szaglásszon egy kicsit. Úgyis, ha a Janát hívom, ő mágnesként követi, úgyhogy 2 in 1 irányítás volt.
Vacsit már kérte, érdekes, hogy a meleg fekhelyét és azt az ajtót, ahonnan a finomság jön, gyorsan megtanulta
. Na, de a szombat, az a bizonyos szombat... Nagy belső hezitálások után, úgy döntöttem, hogy ideje lenne bedobni Masát a mélyvízbe, Janának sem árt egy nagy rohangálás és leszerveztünk egy közös sétát kedves barátunkkal egy közeli réten, ahol szabadon tudnak szaladgálni jól belátható területen. Az ő két kutyusa, majd még három kutyus is csatlakozott, mi, tehát összesen hat!!! kutyussal együtt rohangált, és semmi stresszt(lekuporodást, farok behúzást, morgást) nem vettem észre rajta, sőt kifejezetten örömmel csatlakozott a többiekhez és teljesen nyugodtan tűrte a többiek szaglását is. Ha túl sok volt neki, akkor elment kicsit külön utakra szaglászni, de utána mindig visszacsatlakozott a falkához. Azért este ezt még megfejeltük egy baráti vacsorával, ahova csatlakozott egy túlpörgős panelpatkány tacsi, aki nem csak a kutyák, de még az emberek idegrendszerén is képes zongorázni, de teljesen jól tűrte, sőt ő ment simikért, bújt, felemelt fejjel. Túlcsordult a szívem az örömtől.
Alakul a molekula...
Nem tudom, hogy korábban írtam-e de nem nagyon ismeri a labdát, és egyáltalán azt sem, hogy mit kellene kezdeni vele, ez már az első nap kiderült számunkra. Dobpergés és trombita szó: hétfőn hozott nagy büszkén egy labdát Tominak.
Kedden már ugatni is hallottam, amíg szabad foglalkozás volt az udvaron:smt041
A szerda összesítve:
Részletesebben: Azért már hétfőn bontogatta szárnyait, mert a fél 11-es vacsorámra, amit a kanapén hagytam egy kézmosás erejéig úgy rácuppant, hogy ilyen gyorsan - és halkan - még nem láttam mozogni őt. Sejtettem, hogy gáz van, mert túl nagy volt a csend.... AZ a bizonyos csend...
De az szerda... reggel ellopta az autómosó kesztyűt az egyik ládából, azzal rohangált nagy büszkén, farkcsóválva, és még játszott is vele, így az lett az ő mukija. Tudom, tök gáz, de magunkat védve: tele vagyunk labdával, köteles játékkal, stb. rá sem bagózott egyikre sem, de az a kesztyű... abban volt valami:) Tomi kiment aknát szedni, és kitörő örömmel jelezte, hogy idén nem lesz málnánk, mert - talán az egyik vendégeskedő kutyus ügyködött ott anno valamit - a töve felett egyenletes magasságban elrágta az összes ágat... Hazaérve a munkából kaptuk csak az igazi "sokkot", mert térdig koszosan jött elő harmadik hívásra a kertből, így már sejtettük: nem egy harmadik típusú találkozás, de itt történt valami: jahhhh: kráter a szamócásom közepén
Na, ekkor jöttünk rá, hogy a mi kis kertészünk nyírta ki a málnásunkat is.
De valahogy annyira nem tudtam rá haragudni, mert hát boci fejjel és nagy farkcsóválások közepette bökdöste a kezemet egy simiért...
Este sétáltunk egy nagyobbat a mellettünk lévő kiserdőben, megint kesztyű-Mukizott egyet nagy büszkén, FUTOTT!!!
Vissza is nyalt a fagyi: alig bírt megmozdulni
. Az állóképességén még javítani kell. Arany lelke kezd kibontakozni, ami így van jól.
Szóval ennyi... röviden
Azért igyekszem képekkel és videókkal is jönni mihamarabb, mert az is van egy csomó, csak még az asztalosunkat kell kinyírnom közben
Ha esetleg valaki rendelkezik egy megbízható asztalos telefonszámával, akár a világ végén is, kérem ne tartsa magában.
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
Szerintem szuper helye lesz! 
Csendben, a legnagyobb nyugodtságban, remegés nélkül, összegömbölyödve aludt hazáig... Nagyon büszke voltam rá, amellett, hogy megkönnyebbültem, csak egy goldenhátsót kell pakolgatnunk az autóba, Janát - saját kutya - ugyanis a nálunk eltöltött kilenc hónapja alatt sem sikerült megtanítanunk a beszállásra, csak a lelkes "autó mellé lehuppanunk, mosolygunk a liftért a gazdinak" pózra, nem kevés jutifalat ellenére. Remélem azért Masától ezt még az ittléte alatt sikerül ellesnie 
buckalakókat kerestek:)
). Ritkán láttam ilyen kitörő örömöt tőle, azóta is hurcibálja mindenhova. 
