Tegnap Zsanival Semyrnél jártunk. Nála is vannak képek, remélem, feltölti őket,
én egyelőre ki sem látszok a krónikus időhiányból. Semyr különleges kutya. Elsőre retteg. Eddig oké, ezt tudtuk. Utána beletörődő, jön pórázon, de próbál három lépés távolságot tartani. Egy rossz szava nincs egyébként, inkább úgy megszűnne létezni, de azt ugye nem tud. Így megszületik benne a felismerés...
"Hmmmm... ezek még nem ettek meg... nem is bántottak... szépen szóltak hozzám... finom falatokat adnak... kedvesek. Tegyünk egy próbát? Hát jó. Tegyünk egy próbát!"
És Semyr ezzel elkezd kinyílni, érdeklődik, figyelmes, elfogadja a jutalomfalatot. Ezek a kis lépések a fotókon is látszódni fognak.
Semyrnek szerintem legalább plusz 10 kilóra lenne szüksége.
Semyr szeretne családot vagy ideiglenes befogadót.
Egyébként nagyon cuki, aranyos, megható, megkapó kutya.
A találkozóra vele egyébként Rékával mentünk, igaz, a királylány hátamon csücsült, de nem féltettem tőle a gyerekemet.
Kérlek, ne bánts!
Na jó, megsimogathatsz:
Ha nem nézek oda, talán ő sem lát:
Ja, hogy van jutalomfalatod?
Az más! Máris figyelek!
Finoman veszem el, jó?
...és egyben a farkincája elkezdett kikerülni a hasa alól...
Megsimogathatsz
Köszönöm, ez jól esett!
És végül még pár fotó:
Néhány kiló elférne rajta:
Tudok ám mosolyogni!!!