Vasárnap ismertem meg Dollyt. Érte mentem, elhoztam az Alföldről, lemondó nyilatkozattal a zsebemben.
Fából készült kennelben éldegélt az udvaron, földes padlón. Kicsit meg volt szeppenve, hová is akarjuk őt cincálni, mert azért annyira nem akart jönni. Akkori "gazdi" segítette be az autóba a nagy fenekét. Akkori "gazdi"elárulta, hogy tápot nem eszik, zsírban áztatott kenyér ráütve egy tojással a napi betevője Dollynak. Hát ez a kalóriadús eledel meglátszik Dollyka egyenlőre kissé "bojler" testén.
Földvár felé, nem félúton, hanem már az elején bekapcsoltam a klímát az autóban. Tetszett neki, nagyon hamar meg is szűnt a zihálása. Földvárra érkezvén kiszálltam az állatkórház előtt az autóból, Dollyhoz léptem. Kicsit megölelgettem, erre ő felnézett, jah megérkeztünk, akkor kiszállok. Dollyka kiszállt, túlsúlya ellenére fürge tud lenni néha. Főorvos úrral találkoztunk a kórház előtt, mosolyogva szólt, újabb kutya? Igen, mondom "Fruzsi kutya". Kicsit várni kell, szólt a főorvos úr, erre mi elmentünk sétálni.
Dolly örömmel sétál, gyűjti az információkat, szemmel láthatóan felszabadult lett. Mert szerintem veszik a jeleket és pontosan tudják, érzik a pozitív változást. Dollyka szagolgatott, pisilt, kakilt........sétáltunk, a Duna felé. Olyan jó kis lejáró van a közelben, mondom nézzük meg. Ballagunk a Duna felé, gondoltam bevizezem a kezem és utána Dolly fejét, de ő máshogy gondolta. Merthogy határozott elképzelése volt arról, hogy ő megáztatja magát.
Olyan lendülettel vetette magát a Dunába, hogy csak lestem. Mind a 38 kilójával fordult egyet és belecsobbant a habokba. Nem is akart egyhamar kiszállni, borzasztó jól érezte magát. Szinte húzódott még beljebb. Átjöttek Dolly gondolatai, lemosom az Alföld homokját magamról...............Engem már környékezett a híg f@sás, ha most történne valami a nyakörvvel mit csinálok??? Együtt úszunk Mohácsig, vagy csak Dolly úszik és engem Fruzsi feltrancsíróz, hogy elúsztattam a legújabb mentvényét.
De jól alakultak a dolgaink, jó 5-10 perc után ki tudtam húzni a vízből és elsétáltunk a kórházba. Bemenni nem akart, az nehézkes volt, mondjuk meg is értem.
Délután fordultam egyet, ekkor már a fotósommal együtt vittük sétálni a parkba Dollyt. Nagyon ügyesen közlekedett már kifelé a kórházból, örömmel sétált velünk. Nem ismeri a pórázt szerintem, de nagyon alkalmazkodó és végtelen nyugodt, kedves, aranyos kutya. Alacsony felépítésű, ha sikerül lefogyni még gyönyörűbb kutya lesz belőle. Jutifalat jöhetett, ahogy a képek is bizonyítják. A séta alatt kétszer próbált meg lemenni a Dunához. Határozottan indult lefelé, hogy ő még egyet csobban, de ezt már nem engedtem. Szívesen veszi a simogatást, a testi kontaktot, bár van olyan érzésem, hogy nem sokat foglalkoztak vele. A megnyúlott emlői láttán sem hiszem, hogy csak háromszor ellett, de ez van. Ügyesen sétál, visszafelé már teljesen a lábam mellett ment. Szívesen szagolgatja a bokrokat. A fiam, aki fotózott, teljesen oda volt érte, a nagy kamasz nem értette, hogy miért így megy. Nehézkesen megy a súly miatt, riszál rendesen. Erről rövid videó van, majd felteszem. A térkőre nem lépett rá, és volt egy rács arra sem ment rá. Hát vannak még elakadások, de ezeken pár nap alatt túl lehet jutni.
Ha valaki szeretne egy jó természetű, aranyos, kedves, nyugodt kutyát, aki lehet gyúrni, úsztatni, az ne habozzon. Light táppal egyhamar formás kis tüneményes golden királylány lesz belőle.
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
Egy ebéd és egy baráti beszélgetés keretében.
