Nem mintha eddig nem lett volna élet a házban, de most aztán igazán: tegnap megérkezett Ray! Mindig nagyon várjuk, milyen karakterű kutyát kapunk, Ray már az első pillanattól kezdve a "mindenes" kutya nálunk.
Jól megviccelt, előzményként azt az infót kaptuk, hogy ketrecben tartott kutya volt, ilyenkor mindig összeszorul az ember szíve, mégis milyen élete lehetett?! Nos, szegény sanyarú sorsú kutya úgy ugrik fel a kanapéra, mintha a Világ legtermészetesebb dolga volna, sőt, még a játékát sem rest felvinni!
Az átvételkor megpróbáltam ráadni a lánc nyakörvet, na ez nem tetszett neki, némi előzmény azért lehetett...ilyenkor kicsit félénk, ha nyújtom a kezemet, még nem biztos benne, hogy simi lesz a vége, de nem is várok el egy nap alatt kiépülő bizalmat. Ami még a lakást illeti, az emeletre a kutyák nem mehetnek fel, ezt Ray szépen megértette, 2x próbálkozott, utána már nem volt a számára érdekes.
Szép, nagy kutya, a kertben rögtön szaladgált, hogy lefussa a több órás autóban ücsörgést. Ezúton is köszönjük a fuvart - szépen utazott, nem hányt, nem kellett megállni, nem hisztizett. Azonnal megtalálta a labdát a kertben, és játszott a mi kutyánkkal, Choval (hamarosan készülnek képek is, Ray sárga, Cho barna labi). Choról azt kell tudni, hogy még egy kölyök kutyának is megadja magát, ismeretlen számára a dominancia, tehát ahol lehet, ott le is nyomják - Ray pedig egy igazi lovag, a labdáért nem acsarkodik, megvárja, hogy először Cho igyon, sőt mit több, az élelt sem marja el előle!
Ray nem csak Úr, hanem Ínyenc is, a camembert sajtot is simán betolta
A kapcsolatfelvétel könnyen ment, egy kis kolbász, egy kis kis sajt, és máris úgy gondolta, a lábamhoz heveredni jó dolog
Aranyosak voltak, amíg megvacsoráztam, megállt az idő, még a lélegzetüket is visszafojtották a kutyák, amint elfogyott az utolsó falat, azonnal újra gyúrták egymást. Raynek az a csele, amikor nála van a labda, akkor felugrik a kanapéra, lefekszik, és incselkedik Chonak, aki meg a földön állva próbálja kitépni Ray szájából a labdát - nagyon helyesek! Lassan nem marad helyünk a kanapén
Jelenleg várom, hogy kicsit megnyugodjon Ray, mindig szimatol valamit, vagy a szájában van a labda, vagy játszik a két kutya - így már tegnap el is kezdtem vele a munkát, a vacsit is és a reggelit is kézből kapta, koncentrálás volt a feladata, egész jól ment, azt leszámítva, hogy fél percenként újra és újra le kellett ültetni. És olyan szépen, óvatoskán veszi el a falatot, véletlenül se sértsen meg
Reggel voltunk kocogni, mivel szép nagy kutya, megkapta az egysoros nyakörvet és a 8 méteres flexit, egész jól megy a séta, persze vittem jutifalatot is az útra, ez teljesen új volt neki...Chonak az elmúlt másfél év alatt nem sikerült megtanítanom, hogy Kiskutyám, ha pórázon vagy, akkor nagyon örülnék neki, ha azt a fát pont azon a nyomvonalon tudnád megkerülni, mint ahol bementél, és akkor talán nekem sem kellene küzdenem a nyolc méteressel - hurrá, hurrá, Ray ezt TUDJA
Tehát sétáltatva biztosan volt korábban is! Más kutyákkal még nem találkoztunk, viszont nem rohangált oda a kerítésekhez sem, acsarkodni a másikkal, ennek is örültem!
Összefoglalva az első napunk nagyon jól telt/telik, ha kicsit elengedi magát, akkor már jön és bújik, hozza a labdáját, no meg nagyon reménykedik egy-két leeső falatban...és egy szerető gazdiban
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
