Sziasztok!
Jó pár hónappal a hátunk mögött ismét itt vagyok.
Szerencsére minden rendben van nálunk, Chelsea egészséges, imádnivaló kutya. A lopásokról leszokott, de az étvágyával semmi gond
Nyáron kicsit el lett kapatva, mert elég kitartóan, és szomorú szemmel tud nézni, így valaki mindig megszánta, és adott Neki enni... De megbeszéltük a családban, hogy ezzel csak Chelsea-nek ártunk, így most már tartjuk magunkat az előre kimért napi adaghoz. Kivéve, amikor sikerül arrébb löknie a macskát, és megeszi az övét is.. Mert nemcsak nagy lett a barátság, de Chelsea átvett az "uralmat". A macska ebbe beletörődött, cserébe állandóan odabújik hozzá. Sőt, amikor nyáron a cicánk beteg lett, Chelsea pátyolgatta
A férfiaktól továbbra is tart, kivéve a családunk két férfitagját, akik a kedvencei. Amikor nagyfiúnk hazajön (hétvégente, de van, amikor csak 2 hetente), Chelsea megbolondul. Nagyon jókat szoktunk Rajta nevetni. Attilánkat ledönti a lábáról, és min. fél óráig senkit nem enged oda Hozzá. Ha megpróbáljuk elhívni, bebújik a két lába közé, és nem mozdul, mintha nem is lenne jelen
Egyik nap telefonon beszéltünk, és meghallotta Attila hangját, erre elkezdte nyalogatni a telefont, és ugatott (pedig ezt nem szokott). Amikor a férjem jön haza, szintén nagyon boldog, és Őt sem engedi el jó negyed órán át. Viszont a kéményseprőtől iszonyatosan fél.. Megszagolta a ruháját, bebújt a hátam mögé, és többször megugatta. Láthatóan nagyon félt a szagától. Érdekes volt ezt megtapasztalni. Utána sokáig beszéltem Hozzá, simogattam, úgyhogy sikerült megnyugtatni.
Viszont az is kiderült ennyi idő alatt, hogy korábbi életében nagyon mély sebeket kaphatott. Rettenetesen félénk. Azt hiszem, hogy ezért nem is szeret kint lenni a kertben, és mindig a közelünkben akar lenni. Mi pedig kiélvezzük, hogy Őt bármikor lehet simogatni, dögönyözni.
Lucával egyre jobb a kapcsolata, a parancsszavait teljesíti, sőt, van amit Tőle tanult meg (és ezt Luca nagyon élvezi). Többen is kérdezték már, hogy milyen terápiás kutyát tudnak ajánlani mások, és ilyenkor mindig elmondom, hogy szerintem csakis labit. Annyira érzékeny a hangulatainkra, mintha tudná, hogy ki mit érez. Ha valaki szomorú odabújik, vigasztalja, ha boldog ugrál körülötte.
Mindig elolvasom, amit FB-n írtok. Volt egy kutyus (sajnos a nevére nem emlékszem), akit visszavitt a gazdája. A cikkben leírtátok, hogy mielőtt valaki magához vesz egy kutyát, gondolja végig, hogy mi jár ezzel. Egyebek között a szőre hullatása is. Nem értettem, hogy ha nem allergiás erre valaki, akkor ez miért gond? Hisz van porszívó, söprű. Cserébe egy önzetlen, szeretet-teli társat kapunk. Néha, amikor kitesztek egy-egy újabb örökbe fogadható kutyust, megdobban a szívünk, de tudjuk, hogy elég Chelsea. Lehet, hogy én fogom fel rosszul, de -szerintem- Chelsea többet ér, mint az emberek nagyobb része...
Nagyon hálás vagyok Érte, hogy a családunk része lett, és azon vagyunk, hogy még nagyon sok évig ez így is maradjon.
Fényképek is készültek, igyekszem megoldani, hogy fel is kerüljön ide
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
Egyszer kint felejtettem a felvágottat pár percre (kiszaladtam a kapuhoz... ), mire beértem, Chelsea eszeveszett farokcsóválás közepette mutatta a szerzeményét 
meg hogy jó munkához idő kell, lassúhoz meg még több!
