Lotta egy igaz, hamisítatlan, dörzsölt, kedves, lelkes, NYANYA.
Seperc alatt beilleszkedett, bár nem is vártunk tőle mást.
Próbálja olvasni az ember gondolatait, ha valaki csak ránéz, már csóvál.
Leginkább ott van, ahol mindenki más, bár nyitott ajtónál is volt már, hogy kint feküdt a ház előtt. Ma mondjuk arra lettem figyelmes, hogy nagy nyögések kíséretében dörgölődzés hangja hallatszik kintről. Hát, Lotta hentergődzött és vakarta a hátát a durva szőnyegen, a legnagyobb élvezettel. Amikor rájött, meglesték, cukin felvigyorgott, hogy ha gondolom, folytathatom én a vakarászást.
Ma egy kisebb leltárt folytattam otthon, mennyi chipünk, féreghajtónk, spot onunk és minden egyéb másunk van. Chipünk van dögivel. Spot on és féreghajtó viszont szinte semmi, teljesen üres a "raktárunk".
És az egyéb apróságokból - gyógyszerek, ezaz - is már lényegében csak olyanok vannak, amit valójában semmire sem tudunk használni, különben rég elfogyott volna...
No de ez "mindegy", reméljük, valahogy majd tudjuk pótolni a hiányzó készleteket.
Szóval a leltár igen nagy kupival tud járni. A 4-5 nagyobb és kisebb papírdobozomat kiborogattam, kipakoltam, rendeztem, átnéztem, mindezt a konyha közepén. A két kölyökmacskából előtört az ördög, ott randalíroztak a kupi tetején. Forte és Rose amikor kicsit megpihentem, akkor azonnal láb alá keveredten, legnagyobb örömömre, hogy végigcsörtettek mindenen. Forte tudott még erre is tenni egy lapáttal, mert néhány repülő, likvidálásra szánt alkatrész után lelkesen repült ő is, és nagy élvezettel rávetve magát visszahozta.
Lottának egy szavamba került volna, hogy odajöjjön, de taktikus módon úgy gondoltam, a makkák, a labik és a kupi önmagában is elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen oda egy botladozó öreglány is.
Igen ám! De a makkák rosszalkodásba kezdtek! Konkrétan az egyik makka felpattant az asztalra, hogy majd ő jól körülnéz. Oké, pofátlanok, oké, sok mindent megengedünk nekik, de egyébként meg nagyon nagyon szemérmetlenül pofátlanul rosszak, szóval van egy határ. Sűrű siccegés közepette vetettem hát magam rá, de makka okos, tudja, hogy ha megbúvik laposan, az a legjobb trükk, így a szoba valamely csücskében sunnyogott. Lotta viszont a sicc hallatán elővette gyermeki énjét, és a szoba közepén lévő fekhelyről olyan térdelőrajttal indult, hogy csak a szemem szikrázott. A kupin nem átbotorkált, hanem egy 15 éves töröttlábú zerge kecses mozdulatait utánozva átszárnyalt, majd rongyolt ki az ajtón a nagy harci kedvében! Még 2-3 vakkantás is volt közben. Persze a sajátok után, majd gondolom kint erősen azon gondolkodott mindenki, hogy akkor "most miért csörtettünk ki?" Végül mindenki betipegett megint, hogy kössz a műbalhét, azért jó volt.
Nos, Lottánál ez nem véletlen volt, a macskák újabb randalírozásánál újra nevelőnő tört ki belőle, és akkor már hatékonyabban hajtotta meg őket.
Igaz, mindezt csak a teraszig, ahol a macskák leálltak, így vége lett az egész mókának, és közösen újra beballaghattak.
Ja, és a rosszalkodáson kívül van még egy dolog, amit nem szabad a macskáknak Lotta szerint: ez pedig az ő táljának nézegetése. Sem üresen, pláne nem telin, ha ott van mellette NEM SZABAD a macskának ránéznie az Ő táljára!