Sziasztok!
Régi elmaradásomat szeretném pótolni, Mazsikáról pár szó:
Augusztusban hoztuk el Marcsiéktól, az ideiglenes örökbefogadóktól, akik könnyes szemmel búcsúztak tőle... Pár nap után már értettük, hogy miért!
Előtte 2 fiú golden retrieverünk volt (az első, Dennis 15,5 évig, Pippo, aki már innen jött, a betegsége miatt sajnos csak 1 hónapig volt velünk), és teljesen máshogy viselkedtek, mint ez a kislány. Vagyis most már nő, mert azért mégis csak 7 éves. Folyamatosan bújik, kedveskedik, ránk teszi a mancsát, hozza a játékait.
Mondjuk ezzel a kedvességével vissza is él, mert a kanapéról már nem lehet letenni, teljesen elfoglalta, az ágy ügyében még harcolunk... Először úgy bukott le, hogy itthon maradt 1 órát egyedül és amire visszaértem a kanapén voltak a játékai. Természetesen elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad, el is szégyellte magát, elkezdődött a kedveskedés, de legközelebb újra a kanapén voltak a játékai. Ezután elbarikádoztam, telepakoltam párnákkal, újságokkal, távirányítókkal, de hiába, mert innentől kezdve az ágyra mászott fel. Most azt hiszem, kiegyeztünk, a kanapé az övé, az ágy az enyém. Persze, van puha fekhelye is, de az nem olyan izgalmas. Lehet, hogy azért, mert onnan nem látja olyan jól a tv-t. Ugyanis Mazsi tv-zni is szokott. Hosszú percekig nézi, ha neki tetsző műsor megy és ilyenkor nagyon el van varázsolva... Focimeccstől romantikus filmekig mindenevő.
Mazsika hihetetlenül okos, állandóan a szemünkbe néz, mindent megért, szót fogad, szépen sétál - persze, csak akkor, ha kedve is van hozzá. Ha meg nincs, akkor süketnek tetteti magát, a földet lesi, minden és mindenki veszélyben van: elsunnyog a sétánál, megtámadja a kis kutyákat (a nagyobbaktól fél és nekik háttal leül, talán azt az elvet követve, hogy amit nem lát, az nincs..), nekiront a járókelőknek, megugatja a postást, leterítené a motorost, szétszedné a mozgó sötét autókat, sőt a nyakörvből kibújva beugrik a Dunába. Ilyenkor nekem még csak-csak szót fogad, anyukámnak szinte egyáltalán nem. Utána bejövünk, hozza a játékait, pacsizik és befekszik a kanapén az ölembe. Erre lehet azt mondani, hogy ilyen egy igazi szeszélyes nő. Tavasszal szerintem meglátogatunk egy kutyaiskolát, hátha még lehet rajta javítani.
Az előző két kutyánk is teljesen meg volt bolondulva, ha kaját látott, de Mazsika túltesz rajtuk. Akkor csak a falatozás számít, jöhet akár postás motoron, kiskutyával az ölében, tudomást sem vesz a világról. Éjjel-nappal enne. Ehhez képest nem annyira duci, bár pár kilót felszedett augusztus óta, de azért nem olyan vészes a helyzet, mert intenzív kutyus, sokat van mozgásban.
A vihartól sajnos változatlanul fél, nyugtatók nem nagyon hatnak, talán csak egy kicsit az, ha simogatjuk. Legutóbb azt hallottam egy másik kutyástól, hogy pont ezt nem szabad, hanem határozottan a helyére kell küldeni, mert azt kell látnia, hogy nem történik semmi rendkívüli.
A pár szóból pár mondat lett, az őszi találkozóra sajnos nem tudtunk elmenni, de legközelebb jobban igyekszünk. Most mennem kell, mert kezdődik Mazsi kedvenc tv műsora.