Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy szép vagyok, okos és nagyon érdeklődő. Ja és a legfontosabb: Manga a nevem.
Igazából ez a rész még nem annyira fontos, mert ha Kisbékának hívnátok, az sem zavarna. Egyikre sem hallgatok!
Megváltozott körülöttem a világ. Vasárnap egy nagyon fura helyre költöztem. Ilyet még sosem láttam! Két, kétlábú hozott el magához és gondolom ez az ő „kutyaházuk”- ahol mostantól egy kis ideig lakni fogok.
Hát mit ne mondjak már az gondot okozott, hogy eljussak a bejáratig. Ezek nem a földön laknak!!!
Fel kell menni valami fura izén (lépcső), amiből több is van és utána lehet csak bejutni.
Nem tudom mit gondolt ez a két kétlábú rólam, de hogy én nem ettem macskakaját, az tuti, én itt fel nem megyek
– gondoltam én.
Egy pár perc várakozás után, az egyik (vélhetően kan) kétlábú felkapott és felvitt a bejáratig.
Ohhh, hát ami ezután jött az nagyon durva volt! Ezek itt nem egy pici helyen élnek! Itt nagyon nagyok a terek! És több is van belőle. Na, nekem sem kellett több! Mindent fel kellett fedeznem és térképeznem. A térképezés jelentem, nem aratott nagy sikert. Nem is értem mi volt a gond
, én csak azt csináltam, amit ilyenkor kell. Helymegjelölést, hogy később is tudjam, hogy hol vagyok! Egy pici pipi az egyik sarokba, futás a másik sarokhoz, oda is egy pici pipi. Szerintem ez így korrekt! Nem értettem miért lohol utánam a két kétlábú. Mondták, hogy NEEE, de könyörgöm, előbb azt mondják el mi az a NEEE, és utána kérjenek tőlem ilyet!
Volt ott egy mási kutya is. A fura az volt az egészben, hogy pont úgy nézett ki, mint én. Azt hittem, hogy van belőlem egy másik. Na de most komolyan….még egy ilyen szépség, mint én???
Odamentem hozzá, megnyalogattam, de nem nyalt vissza. Próbáltam megszagolni, de mindig csak az arcát mutatta. Hülye, beképzelt eb, gondoltam magamban és ott is hagytam.
(Jelentjük a tükör tiszta nyálfolt) Minden helységet többször is körbejártam…folyamatosan! Benéztem mindenhová, kinyitottam minden ajtót, átkutattam a szemetet, de csak azért, hogy ellenőrizem, biztos hogy szelektíven gyűjtik-e. (Jelentem szerintem volt, ami nem volt oda való, ezért én azt kivettem és megkóstoltam!)
Be kell valljam Drágáim, nagyon be voltam kaksizva. Muszáj volt ezt a két kétlábú tudomására hoznom, ezért kerestem egy szép helyet, ahol a „jelzőcsomagot” elhelyezhettem. Szép volt, világos és kellemesen puha. Na, ez tuti volt, nagyon tetszett! Szerintem nagyon örültek ők is neki, mert egyből jöttek és felszedték. (A szőnyeg volt az…)
A legfurább az egészben az, hogy ez a két kétlábú nem akar engem bántani! Sőt, simogatnak, nem bántanak, ha valami olyasmit teszek, amit még eddig sohasem láttam vagy csináltam. Adnak nekem enni… ez a legfontosabb.
Mivel imádok enni és rám is fér, ezért nem utasítok vissza semmit! Na jóóóó….a macska kaját azt igen
, de azt még nem adtak!!! Még egy picit feszült vagyok, de kezdek lenyugodni és kezdem érteni az itteni élet lényegét. (a kétlábúak annak örülnek nagyon, hogy a nagy zöld parkba viszem a szeretetcsomagom. Úgy voltam vele, ha ez ekkor öröm nektek, akkor legyen.
)
Figyelek és tanulok…szeretnék megfelelni….szeretném, ha végre szeretnének és nem kellene félnem, rettegnem senkitől.
Egy életvidám kislány vagyok, aki szeretne élni, de mint tudjátok, beteg vagyok
…. Szurkoljatok nekem, hogy meggyógyuljak, és ígérem egy nagy szeretet béka leszek hamarosan valaki életében.
Mostantól hetente jelentkezem, hogy tudjátok mi van velem, hogy megosszam veletek élményeimet, elmeséljem nektek, hogyan lesz szebb és jobb az életem.
Puszi nektek!
Manga
Ui: Hatalmas élmény volt, hogy sikerült megtanítani neki lépcsőn lépkedni és legyőznie a félelmét! Ma reggel már elsőként Ő rohant le és fel, minden gond nélkül. Reggel mikor kijöttem a hálóból, egy mosollyal és farok csóválással köszöntött. Step-by step.
Ha minden jól megy, jövő hét hétfőn elkezdjük adni neki a gyógyszert. Addigra egy picit csak lenyugszik és felveszi a ritmust.
Manga a béka....
Nekem szóltál kétlábú?...
Alszom...
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
És a legfontosabb, hogy szeret is. A nap végére már mindenkihez odaúszott, aki a vízben volt. Mondjuk ilyenkor nagy meglepetés volt neki, hogy nem én vagyok, és némi vélemény nyilvánítással, de visszafordult és jött hozzám. 
érdeklődő és kedves 
) Ilyenkor mindig próbálom játékra hívni a kan kétlábút, de állandóan elfekszik és úgy tesz mintha aludna. Na ezt nem igazán szeretem, ezért igen figyelmesen a tudtára hozom, hogy játszani akarok! Nem tudom miért, de nem tetszik neki, mikor elkezdem nyalogatni a lábát és a kezét. Nem igazán értem, pedig én úgy szerettem amikor anyukám nyalogatott engem. Utána egy kötéldarabot rágdosok, eldobom, majd elfutok érte, visszahozom és ezt újra. Ez sem tetszik a kétlábúaknak. Hát nem tudom, de szerintem Ők sem örülnének, ha a kemény munkájuk közben rájuk vakkantanék, hogy hagyják már abba. 
….hogy mit nem lehet ezen megérteni. Ilyenkor durcásan az ágyamba huppanok és elkezdem magamat hangosan takarítani. 
Lehet, hogy kutya vagyok, de előkelő családból származom én. A nemesi kutyavér kötelez. Csak a finom főtt kajcsit szeretem. 
Csak úgy repülnek szanaszét a levegőbe. Ilyenkor rettenetesen elégedett vagyok magammal, és mosolyogva ügetek a kétlábúak felé. 
Muszáj volt vele megismerkednem. Mivel a kan kétlábú valami madzagot köt a nyakamba, erőteljesen kellett a kutyák Adonisza felé elindulnom. Tudjátok milyen nehéz egy ilyen kétlábút magad után húzni? 
Megszagoltam, és egyből lekevertem neki két pofont…ráugrottam és finoman jeleztem, hogy én vagyok a főnök. Gondolom ez nálatok is így van, kétlábú csajszik. Én előre gondolkodtam, mert ha összeköltöznénk, tudja, hogy én leszek a családfő!! Hát a kétlábú kan nagyon el volt sápadva és mindenáron el akart rángatni…pedig már éppen a közös életünket tervezgettük azzal a szép férfival…( Manga szívférgessége miatt, sétálni is alig szabad, nem hogy boldogan játszani egy másik kutyával) 
