Előzmény: juccus1982 (#55)Violánál ez elsődlegesen nem veseeredetű, sokkal inkább a szívelégtelenségéből eredő keringési elégtelenség miatt kialakuló problémakör.
Tegnap bent voltunk az egyetemen. Eredendően egy protokolláris látogatásnak indult Egyetemünk tanszékvezető belgyógyászával, aki kardiológus, mégis az a gyanúm, tegnap meg lett mentve Viola élete.
...hogy az elejéről kezdjem...
Miután hozzánk kerülését követően nagy hasa volt, ami vízhajtóra lelapadt, kb. 1 hete-5 napja megint elkezdett feltelni. Amikor hazajöttem, akkora volt, mit a kiindulás, tehát várhatóan nem volt kicsi a gond.
Az időpontot a professzor úrral pont mostanra sikerült megbeszélni, így külön örültem, hogy megint ránézünk...
Nos... hát a szívburokból összesen fél liter véres tartalom lett leszívva, amiben a szívnek küzdenie kellett a munkáért, amivel harcolnia kellett azért, hogy doboghasson. A fél liter folyadékgyülem hatalmas megterhelést jelent, így ettől megszabadítva bízunk benne, hogy megint javulásnak indul. Már amennyiben nem telik vissza...
Most keressük a hátteret... ami lehet daganatos, abban az esetben Violának semmi esélye nincs a hosszabb távú életre. Vagy lehet ismeretlen oktanú, az esetben jobb a kórjóslat...
Most kap szteroidot, kapja a szívgyógyszereket, a vízhajtókat, májvédőket, és próbáljuk rávenni, hogy vesediétás tápot legyen hajlandó enni... mindez igen nehéz, mivel általában semmiből sem szeret sokat enni...
2 nap múlva citológiai eredmény.
kb. 10 nap múlva ultrahang kontroll...
Tegnap hozzávetőleg 20.000 Ft-ot "vertem el" vizsgálatra, laborra, vesediétás tápra (konzerv) és gyógyszerre.
Ennek jó része nem számlaképes, hiszen saját kutyámként vittem be az Egyetemre - nem véletlen - és nem is hazugság mindez, hiszen várhatóan nálunk tölti utolsó pár hónapját. Tehát úgy is mondhatom, hogy a szívUH és állatorvosi költségét természetesen én álltam.
...ezek voltak a rossz hírek...
Hogy legyen jó is...
Viola tökéletesen működik autóban és belvárosban is.
Az állatpatikában majdnem sikerült otthagyni, a patikus kollégának (miután előtte felvázoltam, hogy a beste állat mit és mennyire nem hajlandó megenni és mik a gondjai) mondtam is, hogy mivel a kutya maradna a hús kövön pihenni, nyertek egy kutyát, de ne aggódjon, teljesen problémamentes, egészséges, oltott, ivartalanított és chipes.
Aztán végül Viola úgy döntött, hogy nem szakítjuk meg ismeretségünket, inkább velem tart. Egy barátnőmnél még elhűsölt, amíg mi beszélgettünk, majd a KIKA parkolóban vigyázott az autóra.
...végül a nap koronája...
A kicsit hajtatott... és elég sok rosszal tarkított (vannak napok, amikor SEMMI sem jön össze) nap koronájaként hazafele egyszer csak elkezdett elrőemászni. Mivel ilyet nem nagyon tolerálunk autóban hátralöktem, pár keresetlen szó kíséretében... ráadásul sötét, komoly domborzati viszonyok és két S kanyar volt épp műsoron...
Rá 2 percre a cifra fosás jellegzetes hangjait hallottam hátulról... így ezek után satufék, elakadásjelző, kutya kirak, kutya tovább fosik, én további keresgélés nélküli szavakkal, este 10-kor morcosan kocsitakarításba kezdtem. Végigfosta a táskámat (neki ez lett a kegyelemdöfés), a konzervjeit, a kezelési lapjait (még jó, hogy zacskóban volt), a takarókat, és természetesen azt is tudni kell, hogy akár fosás, akár hányás van, az mindig sikerül a bélés MELLÉ, tehát hiába linóleum, az ilyenek mindig összekenik a kocsit ott is, ahol nem kéne.
A kocsi szellőzik, otthon javasoltam, hogy Viola éjszaka biztos, hogy kint akar aludni, mindenki boldogságára.
Szegényt nagyon sajnáltam, hogy hiába szólt, félreértettem, de persze azért ő tehet róla, mert ő a makacs vénlány kettőnk közül.
Más részről "mindegy" is lett volna, mert két bucka és két S kanyar mentén inkább fossa össze a kocsit a kutya, mint toljanak meg hátulról, mert rossz helyen állok meg.
Összességében tehát igencsak eseményesre sikerült Violával a tegnapunk. Pár fotó a KIKA elől lesz majd, akkor volt egy kis időnk erre is. Máshol nem sok értele volt fotózgatni vagy nem is lett volna rá lehetőség.
Violának nagy drukkra van szüksége, hogy a jelenlegi állapotával megbírkózzon, és jó eredményeket kapjunk, mind a citológiában, mind a kontrollkor. Aki esetleg meg tudja tenni, hogy támogatja őt, akár csak egy vesediétás konzerv árával, azt pedig nagyon meg fogja köszönni, hiszen csak ezáltal van esélye, hogy az értékek javulásnak induljanak, és amíg ilyen válogatós öreglány, addig nem tudunk túl hatékonyan a kedvében járni.