No hát akkor újra itt. Mit hagytam ki?
Na mindegy, nem én/mi vagyunk a lényeg, hanem Benő. Azaz Lumi. Erre a névre mintha hallgatna. Ami mondjuk nem egy hátrány. Ha esetleg bénáznánk, előre elnézést kérünk, de ő az első kutya, akit ideiglenesként befogadtunk. Ez mondjuk ebben a formában nem teljesen igaz, mert csak hivatalosan nem, de az egy másik törpénet.
Szóval autóztunk egyet Csillától. Az autóig vezető úton, hát hogy is mondjam, húzott, mint egy elszabadult villanymozdony. Helyből a csomagtartóba akart beszállni, de ott már tömeg volt. Plusz nem biztos, hogy jól állt volna a fején a kalaptartó. Meg egyébként is ott volt a kutyahordó a kanapén hátul, szóval ment a "helyére". Amíg elköszöntünk, addig minden egyes négyzetmikromiliméterét megszagolta a hordozónak. Szóval átvitt értelemben megismerkedett Lédával. Meg az erdővel. Meg a szomszéd boxerrel, Larával. Meg a gazdiaival. Meg ... nem tom, nem vagyok, kutya, szóval tuti, hogy érzett még ott mást is.
Az utat jól viselte. Eleinte nézelődött, majd összekucorodott. Valószínűleg nem esett jól a kis lelkének, hogy megint új helyre megy. Jó lenne, ha már végre hazaérne. Na mindegy. A piros lámpáknál, vagy mikor valami miatt megálltunk, mindig felkelt és körbenézett. Érdeklődött, nézelődött, nincs gond vele. Jól tűri az utazást. Nem egy Léda szerencsére.
Még beugrottunk egy kutya kajáért a Fressnapf-ba (nem reklám, pénzt se kapunk érte, csak ez van). Szabina előrement, mi meg pisiltünk egyet. Na jó, csak ő. Aztán mi is bementünk. Hű, mennyi illat, meg szag. És mind ehető!!! Majdnem megkóstolt egy jól becsomagolt macska valamit. Meg a kutyakekszes részre is bedugta a fejét. Olyan gyorsan, hogy a feje már a polcok között volt. De úgy, hogy a két mellső lábát már a fenekéig tolta hátra. Konkrétan fejest ugrott. Csak beszorult. Én ilyet még nem láttam, pláne ilyen gyorsan. Szerencsére kapcsoltam, mert a röhögés helyett rántottam egyet a pórázon. Szerencsére nem látta senki. Irány a kassza, Szabinát szedjük össze gyorsan, mert még felzabál mindent és bedagad a boltba.
Na a kasszánál meglágyította az eladó szívét. Kérdezte, hogy adhat-e egy valamit neki. Hát, nem rajtunk múlik - mondtuk. Ameddig nem került elő a zacskó, addig le se volt sz*rva a pénztáros, de amint érzékelte a csomagoló anyag molekulaszerkezetének erőteljes hasadását (feltépte a zacsit), a figyelem egyből megvolt. Le is ült szépen, abban nem volt hiba. Csak a felével próbálkozott a csaj. Mondtuk neki, hogy nem tudjuk, hogy mennyire falánk, szóval csak óvatosan. Igyekezett. Nem jött be. Nyújtotta Lumi felé a falatot, és kb 5 centiről olyat gyorsult a falatka felé, hogy a fény szégyenkezve bújik el mellette. Szóval hopp! Eltűnt. Az eladó keze. Könyékig. Bocsiii! Szóltunk, hogy óvatosan. Mondta, hogy nem gond, miután kiköpte Lumi a kezét. A második féllel már rutinosabban bánt és csak az ujjaiig jutottak a fogak. De nem harap. Ugyan dehogy. Falánk. Hiszen alig kap enni szerencsétlen. Ja. Persze. Aztán kapott még egy adagot, de azt már egészben. Ezzel már nem volt gond. Fizetés, majd reklámoztuk, hogy "eladó" a kutya és vissza az autóba. Beült, majd mi is. Valaki a jobb oldalamon az ablak mellett szuszogott a fülembe. Hátranéztem. Kaptam két puszit. Megköszöntem az eladó nevében.
Itthon kiszálltak az utca végén Szabináék én meg beálltam az autóval és be akartam engedni Bettyt (macska). Nem jött össze, mert a "büdös dögje" elszaladt. Na nem baj, majd Szabina beviszi. Léda ki az utcára. Nem tudta, hogy kinek örüljön. Nekünk, vagy az új "játéknak". Lumi nagyon nem akart játszani, jobban érdekelte, hogy hol van. Érthető. Még egy kis felderítés, közben kis és nagy WC (tök vicces, úgy kakil, mint ahogy pisil, felemelt lábbal
), aztán mehetünk be az udvarra.
Na ott is mindent megszagolt. Vacsora is megvolt, aztán rohangálás. Na itt kibukott a probléma, mert erőteljesen meg akarja csinálni Lédát. Ez neki annyira nem tetszik és menekül tőle. Kicsit voltam kint velük, rohangáltak. Ilyenkor eleinte azt hitte Léda, hogy fogócska van, amit imád, hogy kergetik. Hát nem az volt, hanem Lumi ment rá, mikor utolérte. Pedig a szomszédban Micsit ilyenkor helyre tudja rakni. Mondjuk ő ennél kicsit mérsékeltebben akarja megcsinálni. Párszor le kellett szedni Lédáról, szóval megvoltak az első fegyelmezési leckék is. Úgy látszik, hogy megadja magát gyorsan a gazdának, mert könnyen le lehetett vinni a földre és egy-két felállási kísérlet után belátja, hogy nem ő a főnök. Csak gyorsan elfelejti, hogy mit is csinált és csinálja megint. Nem baj, gyakorlás kérdése az egész.
Aztán bejöttek. Persze Bettyre Szabina vigyázott a kanapén, hogy ne is lássák meg egymást hamar, meg védve is legyen. De első körben felfedezte a házat. A macskaetető hely az első volt a sorban. Azt végig is szagolta, meg porszívózta. Hiába, aki disznó módon eszik. De nem jelölt egyáltalán. Ügyes kutya. Talált labdát! Meg még egyet! Nagyon szereti. Valaminek kell mindig lennie a szájában. Rágózik velük. Majd veszünk neki Orbit ízűt.
Ekkor elérkezett az idő, hogy bemutatkozzon egymásnak a kutya és a macska. Szabina az ölébe vette a kanapén Bettyt és hívta Lumit. Ment is, nem volt rest. Állt is fel a kanapéra, hogy megnézze, mi az. A szagát érezte, de én meg visszarántottam a kanapéról. Erről ugye nem volt szó, csak a cicából kaphat "kóstolót". Na Bettynek sem kellett több, fújt egy nagyot felé. Lumi vette az adást, nem játékcica. Nem is érdekelte onnantól. Betty meg vágta a fejet, hogy már megint mi a fenét hoztatok haza nekem?! Megint nem lesz nyugtom. Hát bocs már, hogy nem a kedve szerint cselekszünk mindig. Kis királynéni.
Lumi bármikor, mikor megmozdul és elindul, az az első, hogy felkap valamit a szájába és úgy jön utánunk. Ha meg jön utánunk, akkor meg ami a szájában van, azt nyomja a sarkunknak. Vicces egyébként. De nagyon lelkes. És hálás. A legszebb az volt, mikor a kötelet a szájában hozta nekem és mikor odaért hozzám, akkor láttam, hogy ott egy labda is. Ha viszont fekszik, akkor lehetőleg úgy, hogy hozzánk érjen.
Beszabadult a szobánkba is. Ezt akkor vettem észre, mikor kijött a nappaliba és elém állt. Állt ki két fémdarab a szájából. Villásdugó. Mi a ... Bakker!!! Köpöd ki???!!! Felkapta a már jó ideje kiköpött és ott felejtett szúnyogirtót. Kis hülye. Remélem nem lesz tőle baja ...
Na még meglátta a cicát. Na ez már érdekelte. Túlzottan is. Pláne úgy, hogy Betty nem szereti a nagy energia szintet. Lumi meg amint meglát, vagy hozzászólsz, vagy hozzáérsz, azonnal fel van pörögve. Nem harapta volna meg, csak túlzottan érdekelte. Ezért meg már pofon jár Betty olvasata szerint. Amiatt meg lehet, hogy már visszakapott volna. Szóval elejét vettük és inkább bezártuk Bettyt a szobába. Inkább nem akartuk megvárni, hogy mi lesz. Vacak dolog éjjel vért takarítani a a kanapé szövetéből. Úgy hallottam.
Belépés
Regisztráció
Hírlevelek
GyIK
Egy retrieverrel addig nincs baj, amíg ás, eszik, kunyerál, macskákat kerget... 
Nyitva maradt a szoba ajtaja. Betty meg van olyan tökös és pofátlan, plusz ő van itthon, hogy kijöjjön. Persze csak lapos kúszásban, ahogy csak ő tud. Úgy tudnám leírni, hogy ilyenkor a mozgása olyan, mint egy kaméleoné. Csak nem vált szint, nem mozognak külön a szemei és a nyelvével nem kap el szöcskét. Annyira meglepődtem, hogy csak arra voltam képes, hogy "Szabina!" kiáltottam fel és mutattam Betty és Lumi felé, akik egymás mellett voltak. Szabina rám nézett, majd az állatokra, majd láttam a szemeiben a kék halált. A hugy is megállt bennünk. A legszebb viszont az volt, hogy nem csak bennünk, hanem Lumiban is. Egy macska? Vele szemben? Házhoz jön a vacsora? De semmi nem történt. Betty bement az asztal alá, közben hagyta, hogy Lumi megszagolja. Utána is érdekelte, bármerre ment, de bántotta. Csak intenzíven érdeklődik. Szóval úgy fest, hogy macska kompatibilis. Vagy legalábbis nem bánta, csak érdekli. Tiszteli, ha ő van otthon.
